Mit esznek a s�rk�nyok?

A kancell�r �rkezett haza a v�rba. Meg�llt a piact�ren, finoman mozgatta az orr�t, f�rg�n j�rtatta a szem�t, majd �gy sz�lt.

– Itt valami t�rt�nt! Valami v�ltoz�st �rzek!

Nemhi�ba volt kancell�r, r�gt�n �szrevett mindent!

Tov�bb l�pkedett szimatolva, f�rk�szve, s oda�rt a kocsma el� kitett asztalhoz.

A zsoldosok abbahagyt�k a brummog�st, meg az �nekl�st, az �rnok gyorsan lenyelte a falatot, a s�rk�nyf��rus megt�r�lte a sz�j�t.

– Mi van itt? – k�rdezte a kancell�r. – Mit csin�ltatok, am�g �n nem voltam itthon?!

A s�rk�nyf��rus m�zesm�zos hangon v�laszolt.

– Nagy v�ltoz�s, kancell�r uram!

A kancell�r megs�rgette.

– �reztem! Mondd gyorsan!

A s�rk�nyf��rus b�szk�n el�h�zta a pecs�tes pap�rt.

– S�rk�nyell�t� V�llalat! Pecs�t, al��r�s! Minden megszervezve, minden elind�tva! �n tal�ltam ki!

A kancell�r megn�zte a pecs�tet, meg az al��r�st. L�tta, hogy val�di! H�mm�g�tt, meg a szak�ll�t simogatta, vagyis gyorsan v�giggondolta a dolgot: Ravasz ez a s�rk�nyf��rus! Nagyon ravasz! J� lesz szemmel tartani! Hm. El�sz�r megdics�rem, azut�n �tveszem az ir�ny�t�st! M�giscsak �n vagyok a kancell�r! Nincs sz�ks�g t�bb ravaszra!

Megnyugodott, s �gy sz�lt.

– Az �tlet j�!

A s�rk�nyf��rus h�zelegve hajb�kolt, meg mosolygott.

– K�sz�n�m, kancell�r! K�sz�n�m!

A kancell�r szigor�bbra fogta a hangj�t.

– A kivitelez�s pocs�k! Kezdetleges! Tudom�nytalan! Ezennel �tveszem az ir�ny�t�st!

K�r�ln�zett, hogy ellenkezik-e valaki. De senki sem ellenkezett. A s�rk�nyf��rus m�g m�zesebben mosolygott, s �gy sz�lt h�zelegve.

– A legjobb kezekben lesz! Csak azt engedd meg, hogy �n is itt legyek a k�zeledben!

A kancell�r kegyes volt, �gy sz�lt leereszked�leg.

– Helyes! M�giscsak te tal�ltad ki! De a t�bbi teljesen szakszer�tlen! Mi volt eddig?

Az �rnok v�laszolt gyorsan, mivel � sem akart kimaradni semmib�l.

– L�bm�r�s, fogsz�ml�l�s, der�kb�s�g!

– H�lyes�g! – torkolta le a kancell�r.

Majd a zsoldosokhoz fordult.

– Ne �csorogjatok itt! Minden �lelmet begy�jteni! Indul�s!

A zsoldosok elmas�roztak.

A kancell�r el�gedetten simogatta a szak�ll�t.

– Ezzel kellett volna kezdeni! F�z�nk egy j� nagy eb�det S�s�nek! Tudom�nyosan! Tudj�tok ti egy�ltal�n, hogy milyen az igazi s�rk�nyeledel?

A s�rk�nyf��rus meg az �rnok egyszerre r�zta a fej�t, hogy nem tudj�k.

A kancell�r felemelte a mutat�ujj�t.

– El�sz�r is: sok! Az�rt kell mindent �sszegy�jteni! M�sodszor: k�l�nleges s�rk�nyf�szereket kell belerakni! Annyira k�l�nlegesek, hogy m�g �n sem tudom mindet fejb�l! Meg kell n�zni a s�rk�nyk�nyvben.

Felmentek h�t a k�nyvt�rba, �s kikerest�k a s�rk�nyk�nyvet.

Addig a zsoldosok h�zr�l h�zra j�rtak egy k�zikocsival, �s �sszegy�jt�tt�k az �lelmet. Hogy ne kelljen sokat magyar�zkodniuk, j� hangosan �nekelt�k a begy�jt� dalt, hogy csak �gy zengett t�le az utca.

Ide, ide, mindent ide!

B�z�t, hagym�t, kenyeret!

Hozzad v�gan, dalolva �s

nehogy k�zben megegyed!

A padl�st�l a pinc�ig

minden morzs�t egy szemig

�sszegy�jt�nk, m�g a bend�,

s�rk�nybend� megtelik!

Z�gott-morgott a v�r n�pe, de csak halkan, �s nem mertek ellenkezni, hiszen hallottak a S�rk�nyell�t� V�llalatr�l, �s l�tt�k a kir�ly pecs�tj�t meg az al��r�st az okiraton!

Mikor �sszegy�lt minden �lelem, a kir�ly szak�csa al�gy�jtott a legnagyobb �stnek, �s beledob�lt mindent. Neki is f�jt a sz�ve a sok elpocs�kolt finoms�g�rt, de � sem sz�lt Egy sz�t se, mivel azt mondt�k, hogy minden a kir�ly parancs�ra t�rt�nik!

Ekkor megjelent a kancell�r a s�rk�nyf��russal �s az �rnokkal. A kancell�r a s�rk�nyk�nyvb�l olvasta hangosan, hogy milyen f�szert tegyenek az �telbe, a s�rk�nyf��rus meg egy sz�ken �llva dob�lta az �stbe.

– Bel�ndek! Holdt�ltei keresztes p�k! K�gy�gy�k�r! Bolondgomba! Nadragulya! Lapulev�l! Eg�rfarok! Bagolytoll!

A szak�cs a fej�hez kapott k�ts�gbeesetten.

– Brr! Ennyi m�rges vackot! Felfordul t�le, aki megeszi!

De a s�rk�nyf��rus leintette a szak�csot.

– Te csak ne besz�lj bele! A s�rk�nyok �gy szeretik! Tudom�nyosan be van bizony�tva! A S�rk�nyell�t� V�llalat szent dolog! S�s� mindenki�rt! Mi pedig S�s��rt!

K�zben S�s� kint az erd�sz�len �ppen a l�b�t t�r�lgette, mikor r�tal�lt a kir�ly, aki hazafel� ballagott a vad�szatr�l. A kir�ly letette a megl�tt nyulat, f�c�nt a f�ldre, �s k�v�ncsian n�zte S�s�t.

– Hah�, S�s�! H�t te mit csin�lsz itt?

– Most �ppen a pocsoly�ba l�ptem!

– Pocsoly�ba? – csod�lkozott a kir�ly.

– Minek l�pt�l pocsoly�ba?

– Hogy megm�rhess�k a talpam nyom�t! – dicsekedett S�s�. – Bizony! M�r megm�rt�k a derekamat is! Lehet, hogy nadr�got kapok! Azut�n megm�rt�k a kezemet! Megsz�molt�k a fogamat! Mind a n�gyet! Nem tudod v�letlen�l, hogy mi�rt csin�lt�k?

– �rtem m�r! Tudom m�r! Ez nem lehet m�s, mint a S�rk�nyell�t� V�llalat! �n adtam r� parancsot, hogy foglalkozzanak veled.

S�s� nagyon meghat�dott, �s az �r�mt�l el is pirult egy kicsit.

– K�sz�n�m, fels�g! B�r semmit sem �rtettem bel�le, de az�rt nagyon k�sz�n�m!

Am�g �gy h�l�lkodott, meg k�sz�ngetett, messzir�l a d�li harangsz�t hozta oda a sz�l. S�s� f�lelt a harangsz�ra, majd figyelmesen a gyomra fel� hallgat�zott. �s nem is hi�ba, mert a gyomra egy hatalmasat kordult.

– D�l van! – �llap�totta meg S�s�. – Gyere, eb�delj�nk! Megh�vlak t�ged is!

– K�sz�n�m a megh�v�st, el is fogadom! – felelte a kir�ly. – �s mit eb�del�nk?

S�s� k�rbemutatott mosolyogva, mint egy j� h�zigazda.

– Vadk�rt�t! Az a kedvenc eledelem! A vil�gon a legjobban a vadk�rt�t szeretem! �s nagy szerencse, hogy itt rengeteg vadk�rte van! Finom, �rett vadk�rte!

A vadk�rtef�hoz ballagtak, �s jav�ban csemeg�ztek, mikor messzir�l k�l�n�s menet k�zeledett morogva �s zsibongva. S�s� a kir�ly k�r�s�re a zsibong�s ir�ny�ba figyelgetett, meg meresztette a szem�t.

– Valami hatalmas �st�t hoznak! – mondta v�g�l.

Az �st�t cipel�, zsibong� menet oda�rkezett. El�l j�tt a kancell�r a s�rk�nyk�nyvvel, ut�na j�ttek a zsoldosok a nagy �sttel, m�g�tt�k a s�rk�nyf��rus �s az �rnok, legh�tul meg a v�r n�pe tolongott, morgott �s zsibongott.

A zsoldosok �vatosan letett�k a g�z�lg� �st�t, a kancell�r meg hangosan �gy sz�lt S�s�h�z.

– A S�rk�nyell�t� V�llalat nev�ben! S�s�, itt a finom eb�d!

S�s� roppant elcsod�lkozott, meg hebegett, meg habogott, mivel nagyon zavarba j�tt, hogy neki eb�det hoztak.

– Eb�d? Nekem? Hiszen �n m�r eb�deltem! Finom vadk�rt�t!

A t�meg morg�sa feler�s�d�tt. A kancell�r m�rgesen toppantott.

– Teljesen tudom�nytalan! – hadon�szott a k�nyvvel m�rgesen. – A s�rk�nyok azt eszik, ami ebben a k�nyvben meg vagyon �rva.

S�s� sz�gyenkezett, meg csavargatta a fej�t, majd pironkodva kiny�gte.

– Ne haragudj, kancell�r! De �n sose szerettem a s�rk�nyok eledel�t! Tal�n az�rt, mert csak egy fejem van! De ezzel az eggyel csakis a vadk�rt�t szeretem!

A kancell�r m�g akart valamit mondani, de a z�g�s, morg�s, zsibong�s annyira feler�s�d�tt, hogy nem lehetett hallani a szav�t! A t�meg z�gott, morgott, el�gedetlenkedett.

– Itt van ni! M�g meg sem eszi! Mit�l�nk meg elvett�k!

Ekkor az egyik vadk�rtef�r�l lem�szott a kir�ly, megigaz�totta a ruh�j�t, megt�r�lte a sz�j�t, k�hintett egyet-kett�t, majd hangosan �gy sz�lt az el�gedetlenked�kh�z.

– Igazatok van! Mivel S�s� m�r eb�delt, �s �n is j�llaktam, egy�tek meg ti! Kancell�r, k�stold meg!

A kancell�r a fej�t r�zva h�tr�lt, ijedten makogott.

– Jaj, fels�g, nem, nem! Ez embernek m�reg! Tele van s�rk�nyf�szerrel!

A kir�ly �sszevonta a szem�ld�k�t.

– Kancell�r, mi ez itt?!

A kancell�r a s�rk�nyf��rusra mutogatott, r�kent minden felel�ss�get.

– A S�rk�nyell�t� V�llalat! � tal�lta ki!

A s�rk�nyf��rus sem hagyta mag�t, nagy mer�szen a kir�ly el� �llt.

– Igaz! De kaptam pecs�tet �s al��r�st!

– Hm! – mondta a kir�ly. Mivel igazs�gos �s j� kir�ly volt, tudta, hogy rendbe kell hozni a dolgokat, ak�rki is a felel�s.

– A S�rk�nyell�t� V�llalatot feloszlatom! �s ugyanakkor kihirdetem, hogy S�s� se dolgozz�k senki helyett!

A t�meg meg�ljenezte a kir�lyt, b�r voltak, akik csak f�lsz�jjal �ljeneztek. P�ld�ul a sz�n�get�, meg a kocsm�ros, meg a p�k, meg a csizmadia, meg a fav�g�k, de ezt most senki se vette �szre. Az �ljenz�s v�g�n egy �reg megk�rdezte.

– �s az eb�ddel mi lesz?! A mi�nket elvett�k!

A kir�ly bel�tta, hogy az eb�d dolg�ban is int�zkedni kell.

– Mindenkit megh�vok eb�dre!

– �ljen a kir�ly! – z�gta a t�meg.

A kir�ly szeme megakadt a s�rk�nyf��ruson, intett neki, hogy j�jj�n k�zel�bb.

A s�rk�nyf��rus k�nytelen-kelletlen k�zel�bb somford�lt.

– L�tom, hogy sz�veden viseled S�s� sors�t! �ppen ez�rt m�t�l fogva te leszel a szolg�ja! Lessed minden k�v�ns�g�t! Teljes�tsd minden parancs�t!

A v�r n�pe ezt is meg�ljenezte, majd elmentek mind eb�delni a kir�lyi konyh�ra, �s j�l teleett�k magukat.

Folyt. k�v.