S�s�, a rettent�

Csin�ltak S�s�nek egy hatalmas ketrecet, a ketrec el�tti teret elker�tett�k, majd �tjelz� nyilakat sz�geltek fel a v�rban mindenhol, hogy k�nnyebben idetal�ljanak a l�togat�k. A ketrecre egy t�bl�t szereltek: S�s�, a rettent� 2–6-ig.

A kancell�r s�rgette, hajtotta a v�r lak�it, sorban adta ki a parancsokat, menet k�zben dikt�lt az �rnoknak.

– Rekl�msz�vegek! R�mh�rek! Betan�tani! Terjeszteni!

Gondolkozott egy kicsit, majd mondta is a rekl�mversik�t:

Rettegj, f�lj�l �s borzadj,

sz�rny� s�rk�ny k�rme nagy!

S�rga szeme villog�,

a bend�je hat ak�!

K�rme negyven, foga h�sz,

ne n�zz oda, megvakulsz!

Vicsor�t, s azt mondja: �!

B�jj gyorsan az �gy al�!

Az �rnok feljegyezte a verset, majd f�lrevonult, �s lem�solta sz�z p�ld�nyban. Mindenkinek adott egyet, hogy tanulja be �s terjessze!

A kancell�r megkereste a v�r m�sik sark�ban h�s�l� S�s�t, mivel a kik�pz�st szem�lyesen akarta csin�lni. �s titokban! �ppen ez�rt elzavarta az ak�cgallyal legyezget� s�rk�nyf��rust.

– Menj a p�nzt�rhoz! Oda vagy beosztva!

A s�rk�nyf��rus egy�ltal�n nem tiltakozott, azonnal eldobta az ak�cgallyat, s boldogan suttogta.

– P�nzt�r? P�nz? M�g hallani is j�! A r�gi sz�p id�k! Rohanok!

S rohant.

Alighogy elrohant, a kiskir�lyfi v�gtatott arra a f�zfaparip�j�n, de a kancell�r �t is elk�ldte.

– Most nem lehet j�tszani! S�s� nem �r r�!

Mikor v�gre egyed�l maradtak, �gy sz�lt S�s�h�z.

– Gyere ut�nam, felt�n�s n�lk�l!

S�s� b�lintott, hogy rendben van, �s a ketrechez osontak felt�n�s n�lk�l. Mikor oda�rtek, a kancell�r k�r�ln�zett, hogy nem hallgat�zik-e valaki, majd �gy sz�lt.

– El�sz�r is b�jj be a ketrecbe! Ut�na mindent elmagyar�zok!

S�s� beb�jt a ketrecbe.

– Beb�jtam, mit csin�ljak?

A kancell�r ravaszul simogatta a szak�ll�t.

– Eddig nagyon j�! Most pedig megmondom, hogy mit kell csin�lni! Figyelj! Nagyon j�l figyelj! Mert nincs id�m k�tszer elmondani! Rettenetesnek kell lenned!

S�s� nem �rtette.

– Rettenetesnek?

– Igen! – mondta a kancell�r. – Meg ijeszt�nek, meg f�lelmetesnek, meg lid�rcnyom�sosnak, meg nyavalyat�r�snek, meg borzaszt�nak, meg r�m�lomnak, hogy a haja az �gnek �lljon, hogy rosszat �lmodj�k az a sok n�p, aki majd idet�dul, hogy l�ssa S�s�t, a rettent�t!

A kancell�r leveg�t vett, �s szigor�an n�zett S�s�re.

– A kir�ly parancs�ra!

– Hej, haj! – s�hajtozott S�s�. – Nem tudok �n olyat!

– Ne s�hajtozz! – mondta a kancell�r. – Maj �n kik�pezlek!

Azzal h�tr�bb l�pett, �s onnan dirig�lt.

– F�jj egy kis t�zet! �gy! Most r�zd a ketrecet! J�! Most csattogtasd a fogad! Ez az! Most meresztgesd a szemed! Nagyszer�!

S�s� t�zet f�jt, r�zta a ketrecet, csattogtatta a fog�t, �s meresztgette a szem�t.

A kancell�r meg volt el�gedve, meg is dics�rte.

– Fog ez menni! Most tanulj meg egy versik�t!

K�rm�m negyven, fogam h�sz,

ne n�zz r�m, mert megvakulsz!

Ha �gy vicsor�tok: �!

B�jj gyorsan az �gy al�!

 S�s�nek meg se kottyant egy ilyen r�vid versike, behunyta a szem�t, �sszeszedte az esz�t, �s lassan, hib�tlanul elmondta.

– Ez az! Ez az! – �rvendezett a kancell�r. – Gyakorold, hogy ne felejtsd! �n most elrohanok, elint�zem a t�bbi dolgot!

K�zben megrajzolt�k a plak�tokat, meg a falragaszokat, meg a rekl�mc�dul�kat. A kir�lyi harckocsi kig�rd�lt, �s sz�tsz�rta a k�rny�ken, hogy hallja, olvassa, l�ssa mindenki, aki k�v�ncsi: kett�t�l hatig mindennap megtekinthet� S�s�, a rettent�! Gondoltak azokra is, akik nem tudnak olvasni: a harckocsi tetej�n a harangoz� �lt, s egy hatalmas b�dogt�lcs�rbe bele-belerikkantott, b�mb�lte a szenz�ci�s h�rt.

A v�r kapuj�ban fel�ll�tott�k a p�nzt�rt, ami nem volt m�s, mint egy asztal, m�g�tte �llt a s�rk�nyf��rus, a l�b�n�l k�t zs�k volt, egyik az aranynak, m�sik az ez�stnek.

A kir�lyi szak�cs virslit f�z�tt, perecet s�t�tt, zs�ros kenyeret kent, a k�t kukta hordta ki egy s�torba, amit kineveztek b�f�nek.

A zsoldosok egy hatalmas ponyv�val letakart�k a ketrecet, hogy senki se l�thassa ingyen S�s�t! S�s� nem tiltakozott, meg�rtette a dolgot, a ponyva alatt szorgalmasan gyakorolt, b�mb�lt, vicsor�tott, �s mondta a versik�t.

A kancell�r k�rbeszaladta az udvart, mindent megn�zett, mindent ellen�rz�tt, hogy rendben van-e, majd el�gedetten rikkantott.

– J�hetnek a l�togat�k! Kaput kinyitni! Mindenki a hely�re!

Majd felsietett a tr�nterembe.

A kaput kinyitott�k, be�z�nl�ttek a l�togat�k, �s sz�p sorba �lltak a p�nzt�rn�l.

A s�rk�nyf��rus nagy hangon biztatta �ket.

– Erre, erre! Ide, ide! Tess�k megv�ltani a jegyeket! El�v�tel, zs�llye, p�holy! Testre szabott hely�rak! �l�hely, �ll�hely! Ide, ide!

Nem vit�s, hogy messze f�ld�n nem volt jobb p�nzt�ros, mint a s�rk�nyf��rus! Csak r�n�zett egy-egy turist�ra, �s mondta is a jegy �r�t!

– Egy arany! Egy arany! Neked k�t arany!

A h�rihorgas l�togat� m�ltatlankodva k�rdezte.

– Nekem mi�rt k�t arany?

De a s�rk�nyf��rusnak f�rg�n mozgott az esze, azonnal r�v�gta.

– Mert te k�tszer olyan magas vagy!

Majd tov�bb s�rgette, biztatta a sorban �ll�kat.

– Tess�k, tess�k, erre tess�k! �ri�si izgalom! F�lelmetes hely�rak! Hideglel�s, r�m�lom! K�t �rai borzong�s egy jegy�rt! Egy arany, egy arany, f�l arany!

A f�l aranyat egy f�lszem�nek mondta, senki se vitatkozott, mindenki helyesnek tal�lta, hogy a f�lszem� csak f�l�rat fizessen!

Fent a tr�nteremben kapkodva �lt�z�tt a kir�ly �s a kir�lyn�. Nem akartak elk�sni az �nnep�lyes megnyit�r�l. Mikor m�r k�szen voltak, a kir�ly k�r�ln�zett.

– Hol a fiam?

A kancell�r megvonta a v�ll�t, hogy ez nem tartozik r�, ilyen apr�-csepr� �ggyel � nem foglalkozik!

A kir�lyn� is k�r�ln�zett, majd idegesen a Dad��rt kiab�lt.

– Dadus, Dadus! Hol a kiskir�lyfi?

A Dadus berohant, tan�cstalanul t�rta sz�t a karj�t.

– Sehol se tal�lom! Pedig m�r t�v� tettem �rte az eg�sz palot�t!

A kir�ly �sszevonta a szem�ld�k�t.

– M�skor mindig itt l�batlankodik, mikor meg keress�k, nincs sehol! Micsoda nevel�s!

A kir�lyn� megs�rt�d�tt, a Dada duzzogva pityergett, de ett�l m�g nem ker�lt el� a kiskir�lyfi.

Pedig legal�bb h�sz helyen is l�tt�k, mivel legal�bb h�sszor k�rbelovagolta a f�zfaparip�j�n a v�rudvart! De mindenhonnan elk�ldt�k, azut�n senki se t�r�d�tt vele a nagy s�rg�s-forg�sban. A kiskir�lyfi meg l�g� orral �getett egy csendes sarok fel�. H�t a csendes sarokban egyszer csak furcsa hangokat hallott! Olyan tompa volt, mintha a f�ld al�l j�nne!

K�rm�m negyven, fogam h�sz,

ne n�zz r�m, mert megvakulsz!

A kiskir�lyfi f�lelt, majd r�j�tt, hogy a ponyva al�l j�n a hang! F�lelt tov�bb.

Vicsor�t a fogam: �!

B�jj gyorsan az �gy al�!

A kiskir�lyfi elmosolyodott, felemelte a ponyva sark�t �s beb�jt.

– B�jok m�r! B�jok m�r! – rikkantotta boldogan, mert v�gre felismerte S�s� hangj�t.

– Jaj, ki az?! – r�m�ld�z�tt S�s�.

– �n vagyok, ne f�lj! – mondta a kiskir�lyfi. – Szia, S�s�! De j�, hogy megtal�ltalak! Mit csin�lsz itt?

S�s� megnyugodott, �r�mmel �dv�z�lte a kiskir�lyfit, s hencegve v�laszolt.

– �n most rettent�t j�tszom! S�s�, a rettent�!

– Jaj, de j�! – �rvendezett a kiskir�lyfi. – �n is rettent�t j�tszom! Hogy kell?

– Figyelj, megtan�talak! – mondta S�s�. – El�sz�r is vicsor�tunk egyet! Azut�n b�mb�l�nk! Azut�n t�zet f�junk! Azut�n elmondjuk a verset!

Vicsor�tottak, b�mb�ltek, t�zet f�jtak a ponyva alatt. Hab�r a kiskir�lyfi nem tudott t�zet f�jni, de az�rt � is cs�cs�r�tette a sz�j�t! Azt�n elmondt�k a verset!

A toronyban kett�t �t�tt az �ra, a kir�lyi h�zasp�r lej�tt a tr�nteremb�l, a turist�k csatlakoztak hozz�juk, �s elindultak S�s� ketrece fel�.

A kancell�r kett�t koppantott a botj�val a ketrec el�tt, �s megnyitotta az el�ad�st.

– Tisztelt turist�k �s kedves fizet�vend�gek! Itt l�that� a vil�g legf�lelmetesebb, legsz�rny�bb �s leghidegr�z�bb s�rk�nya! A gyeng�bb idegzet�ek h�tra! Az er�s idegzet�ek el�re! El�sz�r ponyva alatt halljuk a hangj�t, hogy hozz�szokjon a f�l�nk. Azut�n ler�ntjuk r�l a ponyv�t!

Majd a ketrec fel� suttogott, pisszegett.

– Psz! S�s�! Kezdheted! El�sz�r a verset!

– J�! – suttogta a S�s� a ponyva alatt. Majd b�mb�lve elszavalta a verset.

K�rm�m negyven, fogam h�sz,

ne n�zz r�m, mert megvakulsz!

Vicsor�t a fogam: �!

B�jj gyorsan az �gy al�!

A t�meg r�m�ld�z�tt, borzongott, csak a s�rk�nyf��rus f�lelt er�sen, mert mintha hallott volna valamit! Mintha valami m�s hangot is hallott volna a ponyva al�l! Vid�mat, cseng�t, ez�st�set! S mivel nagyon tapasztalt s�rk�nyf��rus volt, s az ez�st�s hangr�l a teli zs�kok jutottak esz�be, fogta h�t �ket, s �vatosan elsomford�lt a palota fel�. Biztos, ami biztos!

Ekkor ler�ntott�k a ponyv�t a ketrecr�l, a t�meg el�sz�r r�m�lten visszah�k�lt, majd kuncogott, majd nevetett, majd hahot�zott. Volt is min nevetni, meg hahot�zni! A ketrec egyik sark�ban S�s� f�jta a t�zet, a m�sikban meg a kiskir�lyfi cs�cs�r�tett! De nem el�g, hogy cs�cs�r�tett, hanem r�zta a ketrec r�cs�t, �s ez�st�sen cseng� hangon kiab�lt:

– �n vagyok a rettent�! �n vagyok a rettent�! �n vagyok a rettent�! �n is rettent� vagyok kett�t�l hatig! Ugye, S�s�?

S�s� b�logatva f�jta a t�zet, a kir�lyn� el�jult, a kir�ly m�rgesen �sszer�ncolta a szem�ld�k�t, a Dadus k�ny�rg�tt a kiskir�lyfinak.

– Gyere ki, kincsem! Neked m�r aludni kell!

– De �n nem akarok aludni! �n rettent�t akarok j�tzsani! – feleselt a kiskir�lyfi.

A kir�ly intett a kancell�rnak, hogy int�zkedjen, a kancell�r megt�r�lte verejt�kez� homlok�t, s �gy sz�lt a hahot�z� turist�khoz remeg� hangon.

– Tisztelt vend�gek, a bel�pti d�jat a bej�ratn�l visszaadjuk! Az el�ad�s ezennel elmarad!

De a turist�k nem k�rt�k vissza a bel�pti d�jat, hanem nevetve, kacagva k�vetelt�k, hogy folytass�k az el�ad�st a ketrecben! Hiszen ez is igazi vil�gsz�m! Egy t�zet f�j� s�rk�ny �s egy b�tor kisfi�!

�gy h�t a kir�lyn�t fellocsolt�k, a kancell�r is megnyugodott. S�s� �s a kiskir�lyfi pedig m�k�zott, vicsor�tott, b�mb�lt �s rettenetesen mondta a verset, m�g mindenki el nem f�radt a nagy nevet�sben.

A vend�gek hazaindultak, �s nagyon meg voltak el�gedve a rettent� S�s�vel �s a rettent� kiskir�lyfival!

Folyt. k�v.