Kincskeres�

S�s�ke �lt a fat�rzs�n, a leveg�be b�mult �lmodozva. A t�volb�l a Kiskir�lyfi hah�z�sa hallatszott, S�s�ke szeme egy picit megrebbent, de tov�bbra is mereven b�mult a leveg�be.

– Hah�! Hah�! S�s�ke, hol vagy?

A Kiskir�lyfi oda�rt a fat�rzsh�z, abbahagyta a hah�z�st, �s �r�mmel mondta.

– Na, v�gre megvagy! Mit csin�lsz?

– �lmodozom – v�laszolta S�s�ke.

– De hiszen nyitva van a szemed! – csod�lkozott a Kiskir�lyfi.

– Nyitott szemmel �lmodozom – meredt tov�bbra is a leveg�be S�s�ke.

– �s mir�l �lmodozol? – k�v�ncsiskodott a Kiskir�lyfi.

– Kincsr�l – suttogta S�s�ke. – Sok-sok kincsr�l! Gyere, �lj mell�m, �s te is �lmodozz.

– J�. �n is �lmodozom – �lt a fat�rzsre a Kiskir�lyfi. Majd hangosan mondta maga el�: – Kincs, kincs, kincs!

– Ha lehet, csendben �lmodozz�l! – intette le S�s�ke.

A Kiskir�lyfi megunta a csendben �lmodoz�st, meg a leveg�be b�mul�st, kr�kogott meg izgett – mozgott, majd azt mondta.

– Eleget �lmodoztunk! M�r eg�szen megmeredt a nyakam. M�r eg�szen elzsibbadt az agyam. �lmodoz�s helyett keress�k meg a kincset!

S�s�ke is azonnal abbahagyta az �lmodoz�st, meg a leveg�be b�mul�st.

– J�! Keress�k meg! De hogyan kell kincset keresni? M�g sohasem kerestem kincset, csak �lmodoztam r�la.

– Var�zsvessz�vel – v�laszolta a Kiskir�lyfi. – A kincset var�zsvessz�vel kell keresni.

– Honnan vegy�nk var�zsvessz�t? – k�rdezte S�s�ke.

– Csin�lunk egyet – jelentette ki a Kiskir�lyfi.

– Mib�l csin�lunk?

A Kiskir�lyfi felpattant, a f�kat n�zegette.

– Fa�gb�l.

– Egy k�z�ns�ges fa�gb�l? – csod�lkozott S�s�ke.

– Igen. De j�l megdelejezz�k! �s ha j�l megdelejezz�k, akkor m�r nem lesz k�z�ns�ges fa�g. Akkor m�r var�zsvessz� lesz! – mondta magabiztosan a Kiskir�lyfi, �s let�rt egy �gat a f�r�l, megmutatta. – Ez j�! L�tod? Egy vill�s fa�g.

S�s�ke merengve n�zegette a vill�s fa�gat.

– Egy vill�s fa�g… Ebb�l lesz a var�zsvessz�! �s hogyan delejezz�k meg? �s mikor delejezz�k meg?

– Most j�n a delejez�s! – jelentette ki a Kiskir�lyfi, �s a fa�gat v�gigh�zta a saj�t haj�n. – Delejezni �gy kell, hogy v�gigh�zzuk egym�s haj�n. El�sz�r az eny�men. Egyszer oda. Egyszer vissza. Most a ti�den. Tartsd ide a fejed!

S�s�ke vigyorogva odatartotta a fej�t.

– Az �n fejem is delejes?

– A tied is – mondta a Kiskir�lyfi. – �s most �tadod a var�zsvessz�nek! Egyszer oda. Egyszer vissza.

A Kiskir�lyfi k�r�ln�zett.

– Az�rt nem �rtana m�g egy kis delejez�s. Hogy jobban m�k�dj�n! Gyer�nk, keress�nk �jabb fejeket.

A kir�lyi barlang fel� mentek, s megl�tt�k a h�v�sben szuny�k�l� �reg Mindenest. Mind a h�rom feje aludt, egyik jobbra k�kadt, a m�sik balra, a harmadik meg el�re.

– Ott a delej – suttogta a Kiskir�lyfi. – H�rmas er�ss�g�!

– Nem baj, hogy alszik? – suttogta S�s�ke is.

– Nem! – vigyorgott a Kiskir�lyfi. – �lm�ban is tud delejezni.

V�gigh�zta a vessz�t a Mindenes els� fej�n, oda-vissza.

Az els� fej felhorkant, de nem nyitotta ki a szem�t.

– Na! Mi az? Mi m�szk�l a fejemen?

A Kiskir�lyfi a m�sodik fejen is v�gigh�zta a vessz�t, egyszer oda, egyszer vissza.

– Aludj csak! Tente-tente!

A m�sodik fej motyogott, de nem nyitotta ki a szem�t.

– Hess, l�gy! Ne sz�llj r�m!

A Kiskir�lyfi a harmadik fejen is v�gigh�zta a vessz�t, k�zben nevetve suttogta.

– Hopp egy l�gy, �gyes l�gy! Egyszer oda, egyszer vissza. K�sz.

A harmadik fej behunyt szemmel ny�gd�cselt.

– �, be j�! �, be j�! M�g! M�g!

– Nincs t�bb fejvakar�s! – nevetett a Kiskir�lyfi. – K�sz�nj�k a delejt!

Otthagyt�k az alv� �reg Mindenest, bementek a kir�lyi barlangba.

A barlang �res volt, S�s�ke k�r�ln�zett, s csal�dottan jegyezte meg.

– Nincs itt senki! Hogy delejez�nk?

A Kiskir�lyfi a tr�nsz�kre mutatott.

– Ott delejez�nk. A fejt�maszon. Vil�gos! A fejt�maszhoz t�masztj�k a fejet, vagyis a fejb�l �tmegy a delej oda.

S�s�ke nagyot nevetett, s �gy rikkantott.

– Tele van a vil�g sz�tsz�rt delejjel! Hihihi! Itt is delej, ott is delej, ahol megpihent egy nagy fej!

A Kiskir�lyfi v�gigh�zta a vessz�t a fejt�ml�n, egyszer oda, egyszer vissza.

– K�sz! Meg van delejezve! Nem f�r bele t�bb delej!

N�zt�k a delejjel teli vessz�t.

– Most m�r igazi var�zsvessz�? – k�rdezte S�s�ke.

– Igazi – jelentette ki a Kiskir�lyfi.

– �s megmutatja a kincset?

– Megmutatja!

– Egy igazi kincskeres� var�zsvessz�! – mondta �h�tatosan S�s�ke. – �s hogy kell vele kincset keresni?

A Kiskir�lyfi odany�jtotta az egyik sz�r�t S�s�k�nek.

– Itt megfogom �n. Ott megfogod te. Az�rt van k�t sz�ra. �s ketten fogjuk. Ketten keres�nk. �gy er�sebb lesz a var�zs! Kell hozz� egy var�zsige is, azt is ketten mondjuk. Figyelj, �gy sz�l.

Itt is, ott is a sok kincs!

M�r azt hitted, sehol sincs.

Rejti fi�k, rejti l�da,

var�zsvessz� megtal�lja!

Mindig el�re tekints!

Famozs�r, r�zkilincs,

hol a kincs, hol a kincs?

Elindultak, fogt�k a var�zsvessz�t, mondt�k a var�zsig�t. Ahogy mentek k�rbe-k�rbe a barlangban, egyszer csak megremegett a vessz�.

– Remeg a vessz�! – ki�ltotta S�s�ke.

– �llj! – mondta a Kiskir�lyfi. – Arra mutat!

Meg�lltak, a var�zsvessz� a sarokba mutatott.

– Ott a kincs! – suttogta a Kiskir�lyfi. – Menj oda, �n addig fogom a var�zsvessz�t.

S�s�ke a sarokba ment, �s megl�tott egy gy�ny�r� hajcsatot. Felmutatta.

– Egy hajcsat! Egy gy�ny�r� hajcsat! Valakinek biztos �rt�kes. Valaki elhagyta, �s mi megtal�ltuk.

– Valaki j�n! – mondta a Kiskir�lyfi.

A S�rk�nyl�ny j�tt be, megl�tta a hajcsatot, �rvendezve felki�ltott.

– J�, a hajcsatom! A kedvenc hajcsatom! Mennyit kerestem. M�r teljesen lemondtam r�la. M�r azt hittem, hogy �r�kre elveszett!

– De mi megtal�ltuk! – ny�jtotta oda S�s�ke a hajcsatot. – Tess�k.

– K�sz�n�m! – mondta a S�rk�nyl�ny. – Hogy tal�lt�tok meg?

– A var�zsvessz�vel! – mondta b�szk�n S�s�ke. – �rt�kes?

– Nekem nagyon �rt�kes! – merengett a S�rk�nyl�ny. – Sz�p eml�keim f�z�dnek hozz�! M�g l�nykoromban kaptam! Megyek, megf�s�lk�d�m, �s felt�z�m a hajamba.

A mosolyg� S�rk�nyl�ny ut�n n�ztek.

– Kincs az is, amihez sz�p eml�kek f�z�dnek – mondta a Kiskir�lyfi.

S�s�ke b�logatott, majd megfogta a var�zsvessz�t.

– Keress�nk tov�bb, am�g friss a delej!

Elindultak k�rbe-k�rbe a kir�lyi barlangban, egyszer csak megremegett a vessz�.

– �llj! – mondta S�s�ke. – Arra mutat. Ott a kincs! Most te keresd meg.

A var�zsvessz� a tr�nsz�kre mutatott, a Kiskir�lyfi odament, n�zegette, de nem l�tott semmit.

– N�zd meg alatta! – javasolta S�s�ke.

A kiskir�lyfi a tr�nsz�k alatt kotor�szott, megfogott valamit.

– Megvan. Fogom.

S el�h�zott egy nagy kulcsot. N�zegette merengve.

– Vajon milyen z�rba val�? Hol az ajt�, hol a z�r?

– Valaki j�n! S�t robog! – mondta S�s�ke.

Az �reg Mindenes robogott be a j�rg�ny�n.

– Mi az ott a kezedben? – k�rdezte.

– Var�zsvessz� – mutatta S�s�ke.

– �s a te kezedben?

– Kulcs – mutatta a Kiskir�lyfi.

A Mindenes t�prengett mind a h�rom fej�vel.

– �llj! Ne seg�tsetek! – rikkantotta. – Egyed�l is kital�lom! Mindent tud a Mindenes, hab�r feje m�r deres! A var�zsvessz�vel tal�lt�tok meg a kulcsot. Igazam van? Eltal�ltam? Nan�, hogy igazam van! Nan�, hogy eltal�ltam. Most m�r csak azt kellene kital�lni, hogy ki hagyta el a kulcsot? Milyen z�rba val�, �s milyen ajt�t nyit?

B�logatva hallgatt�k az �reg Mindenest. A Kiskir�lyfi �tny�jtotta a kulcsot.

– Tess�k. Legyen a ti�d!

– K�sz�n�m – mondta a Mindenes. – Majd el�br�ndozom, hogy hol van az az ajt�, �s hogy mi van az ajt� m�g�tt, amibe ez a kulcs beleillik.

Fogta a nagy kulcsot, �s kirobogott a barlangb�l.

– Az �br�ndoz�s is kincs – jegyezte meg a Kiskir�lyfi.

– Keress�nk tov�bb! – s�rgette S�s�ke. – Most pr�b�ljuk meg odakint.

Kimentek a barlangb�l, egy kis tiszt�shoz �rtek. A tiszt�s k�zep�n egy g�d�r volt, olyan, mint egy f�rd�medence, de nem volt benne v�z.

R�ir�ny�tott�k a vessz�t, s csod�k csod�ja, a var�zsvessz� megremegett.

– Remeg a vessz� – suttogta S�s�ke. – Lefele mutat. Oda a medenc�be. Milyen medence ez?

– Pont olyan, mint egy f�rd�medence – �llap�totta meg a Kiskir�lyfi. – Csak �res. Vagyis nincs benne v�z.

– Pedig ott kell lennie a kincsnek! – er�sk�d�tt S�s�ke. – A var�zsvessz� arra mutat. �s a var�zsvessz� nem t�ved! Ott egy k� a k�zep�n. Biztos alatta van a kincs! Piszk�ljuk meg a var�zsvessz�vel!

A var�zsvessz� v�g�vel megpiszk�lt�k a k�vet. A k� elmozdult, �s nagy sug�rban felt�rt a v�z!

– V�z! – ki�ltotta a Kiskir�lyfi. – Vizet tal�ltunk!

– V�z! – rikkantotta S�s�ke is. – A v�z is kincs?

– Hah�! Hah�! – kiab�lt messzir�l valaki.

A var�zsl� j�tt, f�rd�ruh�ban.

– �n vagyok, �n j�v�k, hehe! Megtal�lt�tok a gy�gyvizet! Meg�reztem. Jaj, de j�, jaj, de j�! M�r azt hittem, hogy v�gleg elapadt. De nem apadt el. V�gre ki�ztathatom a reum�mat. V�gre nem nyikorognak, �s nem csikorognak a csontjaim. K�sz�n�m nektek, k�t kincskeres�! Hehe! J� kis var�zsvessz�t csin�ltatok.

S bele�lt a medenc�be, amely megtelt j� meleg v�zzel, s pancsikolt el�gedetten.

– A v�z is kincs? – k�rdezte S�s�ke.

– Kincs bizony! Nagy kincs! – b�logatott a var�zsl�. – T�bbet �r, mint az arany! �rzem, hogy simogatja a reum�mat. Hehe. Nem akartok f�r�dni, J�t tesz a reum�nak!

– Nem… – vigyorgott S�s�ke. – Nekem m�g nincs reum�m!

Majd odas�gta a Kiskir�lyfinak:

– Gyer�nk, mozgassuk meg az �z�leteket!

– Gyer�nk! – s�gta a Kiskir�lyfi is. – M�g el nem kapjuk a reum�t!

Elindultak, fogt�k a var�zsvessz� k�t v�g�t, mentek, mentek, am�g egy eldugott helyen l�v� vadk�rtef�hoz �rtek.

Megremegett a vessz� a kez�kben.

– Felfele mutat! Oda, fel a f�ra. Milyen fa ez? – ki�ltotta S�s�ke.

– Vadk�rte! – mondta a Kiskir�lyfi. – M�s n�ven: vackor. �s tele van sz�p, �rett vadk�rt�kkel.

– Vadk�rte, vadk�rte – t�n�d�tt S�s�ke. – Az is kincs?

– H�t… – mondta a Kiskir�lyfi. – Mindenesetre sz�p nagyok. Biztos kincs, ha a var�zsvessz� r�mutatott.

Ekkor nagy cs�rtet�st hallottak, S�s� cs�rtetett arra a bokrok k�z�tt.

– Hah�! Hah�! �n vagyok! Itt vagyok! Valami azt s�gta, hogy j�jjek ut�natok.

Majd feln�zett a f�ra, �s el�mulva suttogta.

– Vadk�rte! Vackor! �, be sz�p vadk�rte! �, be sz�p vackor! M�r azt hittem, hogy errefel� nincs is vadk�rte. M�r azt hittem, hogy sose eszem vackort! Hogy tal�lt�tok meg?

– A var�zsvessz�vel! – mutatta S�s�ke.

– J� var�zsvessz�! Okos var�zsvessz�! – dics�rte meg S�s�.

– A vadk�rte is kincs? – k�rdezte S�s�ke.

– Kincs bizony! – �radozott S�s�. – Nekem a kedvenc kincsem. Illetve �telem. Az �tel pedig t�bbet �r minden kincsn�l. H�t m�g a kedvenc �tel! Mindj�rt megk�stolom. M�r meg is k�stoltam, hamm! Ti nem k�rtek? A becs�letes megtal�l�nak pedig j�r.

– Becs�letesen megmondom, hogy most nem vagyok �hes – nevetett S�s�ke.

– �n meg csak a szel�d k�rt�t szeretem – kuncogott a Kiskir�lyfi is. – A vadk�rt�t�l megvadulok. Hihihi!

– Ha nem, h�t nem! – vonta meg a v�ll�t S�s�. – Pedig nem sajn�lom. Van el�g! Hamm!

– Gyer�nk! – s�gta a Kiskir�lyfi. – Mert m�g elrontjuk a gyomrunkat, ha sok�ig n�zz�k.

– Nyom�s! – s�gta S�s�ke.

Elindultak, fogt�k a var�zsvessz�t s mentek, mentek, am�g a nagy hegyhez nem �rtek.

Megremegett a var�zsvessz�. Meg�lltak.

– Hegyre mutat. Mi az ott? – mondta S�s�ke.

– Olyan, mint az orgonas�p! – mondta t�n�dve a Kiskir�lyfi.

– Orgonas�p? Az mi?

– Belef�jsz �s muzsik�l. Ha meg a sz�l f�j bele, akkor sz�lorgona – magyar�zta a Kiskir�lyfi.

– Sz�lorgona? – �muldozott S�s�ke. – Az is kincs?

– M�g nem tudom – t�prengett a Kiskir�lyfi. – M�g nem muzsik�l. Bele k�ne f�jni! De ki f�jjon bele? Nincs sz�l.

– A s�rk�nyok! – rikkantott fel S�s�ke. – Nekik j� nagy t�dej�k van. Hah�! Hah�! S�rk�nyok!

A s�rk�nyok sorban kidugt�k a fej�ket.

– Itt vagyunk! Gyunk! Gyunk! – mondta D� s�rk�ny.

– Akartok muzsik�lni? – k�rdezte S�s�ke.

– Akarunk! Runk! Runk! – mondta R� s�rk�ny.

– Akkor f�jjatok ott bele azokba a s�pokba! – mondta S�s�ke.

– F�junk! Junk! Junk! – mondta Mi s�rk�ny.

A s�rk�nyok belef�jtak az orgonas�p alak� k�vekbe. A s�pok megsz�laltak, sz�p, zeng� orgonamuzsika �radt a leveg�be.

– �, be sz�p! – lelkendezett S�s�ke. – Kincset �r ez a sz�lorgona. Elhallgatn�m estig.

Azt�n r�mosolygott a Kiskir�lyfira.

– M�r mindenkinek tal�ltunk kincset. Csak m�g magunknak nem tal�ltunk.

– Igaz! – b�lintott a Kiskir�lyfi. – Tal�n az a baj, hogy ketten fogtuk. Most fogd te egyed�l!

– Fogom! – mondta S�s�ke, megfogta a var�zsvessz�t, k�rbe-k�rbe forgott vele, majd egyszer csak a vessz� megremegett.

– �llj! Remeg a vessz�! – mondta S�s�ke, majd �mulva hozz�tette. – R�d mutat!

– �nr�m? – csod�lkozott a Kiskir�lyfi. – �n vagyok a kincs? �n csak a bar�tod vagyok!

<SPAN styl