BRITI IRODALMI OLDALA
MENÜ
     
ÍRJ NEKEM

     
VENDÉGKÖNYV

     
NEM SZERETHET MINDENKI

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

 

     
LEGSZEBB SZÓ

     
ALKYONI PAPADAKI

A Hold színe

 

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát,

és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.

- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.

- Az álmoknak is van színe?

- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány?

- A magány az ibolya színét viseli.

- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt,

hogy magadra teríthesd, ha fázol.

A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.

Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?

- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.

- Na és a szerelem?

- A szerelem színe a telihold.

- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett

 


 

     
AKIKÉRT ÉRDEMES ÉLNI

     
SZERETET AZ ÉLET

Szeretet az élet,élet a szeretet...

"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

     
ŐRANGYALOM

     
HOMAS DEKKER

Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni, a napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi lehetőséget tartogat. Tiszta fejjel neki látni a munkámnak, még a kis dolgokban is szemem előtt tartani a végső célt, melyet magam elé tűztem; úgy találkozni férfiakkal és asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon, és szeretet a szívemben. Gyengédnek, kedvesnek, és előzékenynek lenni minden percben. Oly fáradsággal lehajtani fejem, mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat- így szeretném én mulatni napjaimat.


     
LÁTOGATÓK
Indulás: 2005-07-19
     
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
NOVELLA
NOVELLA : A SZOLGA, AKIT CSIENEK HÍVTAK

A SZOLGA, AKIT CSIENEK HÍVTAK

Darvasi László  2005.08.28. 13:00

.

Arra riadt, hogy démon mered föléje. A szörnyeteg tátott pofájában egy ablak homálylott. Az ablak tükrében a fejedelem egy pillanatra meglátta elszörnyedő tekintetét, de arra sem volt ideje, hogy fölkiáltson, mert az ablak föltárult, s egy tõrt tartó kéz emelkedett a magasba. Mint amikor lótuszvirágot választunk el a szárától, annyi nesz hallatszott csupán, s a következő pillanatban a gyilkos szerszámot markoló kéz lehullt, és egyenesen a herceg mellkasára zuhant. Vér borította el a fekhelyet. A herceg kedves udvari emberével találta magát szemközt, aki tétova mosollyal bámult rá, aztán karja csonkjára meredt, és összecsuklott. A herceg még mindig nem tudott szólni, de ahogy a merénylő teteméről fölemelte a tekintetét, meglátta azt az emberét, akinek a nevét ugyan nem tudta, de jól ismerte széles pofacsontú, kissé együgyű, olykor álmodozó ábrázatát, szögletes és lassú, de pontos mozdulatait, õ is az egyik szolgája volt a tucatnyi közül. A szolga kirántotta a merénylő hátából a szablyát, majd a karját nyújtva talpra segítette a fejedelmet.

 

Menekülnünk kell, uram, suttogta, s mint aki újabb támadástól tart, sűrűn maga mögé tekintgetett. A fejedelem szórakozottan bólintott. Lassan megértette, hogy őt, a trónörököst, ki életkora, képességei, és nem utolsósorban elhunyt édesapja végrendelete révén a napokban vette volna át a kormányzást a Csin-birodalomban, semmitől vissza nem riadó vetélytársai el akarták veszejteni.

 

Nincs időnk, uram, sürgette a szolga, majd megszorította tétovázó ura karját, s a palota hátsó bejáratán keresztül a szabadba vezette. A herceg nincstelenként menekült. Didergő testét hirtelenjében fölkapott katonaköpeny fedte, csizmája könnyű, kerti sétákra varrt szarvasbőrből készült, és nem volt vele a fuvolája sem. A közeli dombokon egy pálmaligetben még visszafordultak. A palota kékes fényben derengett, mintha egy óriási sárkány farka vetett volna rá árnyékot, a közelben fölriasztott majmok rikoltoztak. A szolga szemérmetlenül közel hajolt a herceg arcához. A nevem Csie, uram, mondta, és bólintott. A herceg nem válaszolt.


Gyötrelmes napok következtek. Úgy kellett menekülniük, hogy a hercegnek mélyen titkolnia kellett a kilétét, még csak meg sem szólalhatott, mert csak parancsolni tudott, s árulkodó lett volna, ha rongyos ruházata, széttaposott saruja, és maszatos ábrázata ellenére utasításokat osztogat halaskofáknak vagy piacfelügyelőknek. Nem tehetett erről a herceg, mert tanítói kicsiny gyermekkora óta arra a feladatra készítették, hogy ezrek sorsának az irányítója legyen. Szolgája azonban gondoskodott róla. Ha szólni akart, fürgén elébe állt s alázatos hangon alamizsnáért, maradékért könyörgött. Dolgozott helyette, disznók óljait tisztogatta, szemetet hordott. De így sem érezhették magukat biztonságban. Olyan vidékre kellett menniük, ahol senki sem ismerte őket, s ahol az ajkak közül meggondolatlanul előszisszenő parancsszó inkább nevetség tárgya, mintsem áruló jel volt. A herceg egyre mélyebbre merült a nélkülözés mocsarában.

 
Parancsolom, szólt olykor kétségbeesetten a sötétségnek, és csakhamar meghasadt az égbolt keleti féltekéje, s a hajnal szürkülete végigömlött a tájon. Parancsolom, szólt mind reménytelenebb vándorlásuk egyik domboldalán, s a vöröslő napkorong a következő pillanatban valóban lebukott, s a fény magával vitte a roskatag kunyhók, a pusztaság s a gyér vizű folyók vigasztalan látványát. A szolga ilyenkor is mellette állt, akár egy kísértet. A nevem Csie, uram, mondta halkan.

 

Párától fullasztó reggel volt, a herceg szédelgett a láztól, éjszaka elhagyott erdei kunyhóban leltek menedéket. A szolga délután érkezett vissza. A fejedelem félrebeszélt, a teste remegett és forró verejtékben úszott. A szolga fenyőmagból és nyílgyökérből keserű levet főzött, majd megitatta a herceggel, aki néhány nap múlva jobban lett, visszanyerte az eszméletét, kábán bámult a kísérőjére, aki vadmacskát nyúzott éppen. A férfi abbahagyta a munkát, s tűnődve hajolt a herceg fölé, és halkan szólt. A nevem Csie, uram.

 

Vadászkürtök harsogása riasztotta őket. Mindenüket hátrahagyva menekültek a hajnali dértől fehérlő réteken. A vidék lejtett. A herceg keserű gyökeret rágott, s egy napon döghúsra fanyalodott. Az erdő ritkult, sárga földű, terméketlen vidékre értek. A sziklák úgy törtek elő a földből, mintha megbüntetett emberek kövületei lettek volna, s a szél sziszegve sodort a lábuk elé csontot, száraz levelet. A herceg ólmos tagokkal botladozott. Végül imbolyogva megállt egy száraz bokor mellett. A szolga visszafordult. Adj ennem, parancsolta a herceg.

A szolga kissé meglepett arcot vágott, majd tűnődve megvakarta az állát, melyen, feketén sötétlett a borosta. Végül bólintott. A bokor ágacskáiból tüzet csiholt, s egyetlen vasedényükben utolsó kulacs vizüket fölforralta. Aztán kitakarta rongyaiból a bal combját, és a kése után nyúlt. A herceg úgy bámulta, mint egy mutatványt. A szolga a combjának belső párnájából maréknyi húst kanyarított ki, majd a forró vízbe dobta. A sebet elkötötte, s gyökereket, levélkéket ejtett a hús után. Mivel az emberi hús hasonlóképpen hamar átfő, mint a szárnyasok húsa, gyorsan elkészült a leves. A szolga szenvtelen arccal nyújtotta a lábost a fejedelemnek, aki nyomban habzsolni kezdett, fulladozva lefetyelt, s csak miután az utolsó cseppig fölszürcsölte a húslét, pillantott kísérője nyugodt arcába. A férfi hirtelen elmosolyodott. A nevem Csie, uram, mondta.

 

Könnyebb napok következtek. Az újabb vidék vadban bővelkedett, a szolga tüzes köveken nyúlfiókot, halat sütött a fejedelemnek, aki lassanként erőre kapott. Gyümölccsel táplálták magukat, a szolga iszappal kenegette a fájós lábát. Néhány napi vándorlás után egy nagyvárosba értek, mely a halban bővelkedő Fen folyó partján terült. A herceg elbámulta a folyón sikló dzsunkákat. A halászok kárókatonát kötöttek a csónak orrába, a madárnak zsineggel elszorították a nyakát, ami így hiába fogta ki a halat, lenyelni nem tudta. A halász gyorsan kirántotta a halacskát a madár csőréből, és a ladik aljába dobta. Egy fiatalasszony ruhákat mosott a parton. Öregember állt a mólón, lassú mozdulatokkal fürdéshez készülődött. Valaki énekelt. A vándorlás kicserzette a fejedelem arcát, a haja megnőtt, de az ujjai mit sem változtak. A körmei tiszták maradtak, s a kézfeje világított az éjszakában. Vedd fel, mutatott egy parti kőre a herceg. A nevem Csie, mondta a szolga.

 

Dobd a vízbe, parancsolta a herceg. S a szolga a vízbe vetette a kavicsot, ami ugrálva siklott végig a vízen. Figyelték a híreket, melyek az udvar felől szállingóztak. Az idős fejedelem halála után a hercegi ház örökösei egymást gyilkolták. Összeesküvésekről, merényletekről szóltak a hírek. Egy napon a herceg nem bírta türtőztetni magát, s a kelmefestők sátránál egy megbízhatónak tetsző lovaskapitányhoz lépett, aki éppen arról beszélt a teknőshéjakkal házaló árusnak, hogy nincs nap, mely ne visszhangozná a palotából valakinek a jajkiáltását. A herceg az izgatottságtól remegve parancsolta a kapitánynak, azonnal vigye a hírt egykori tanítójához, Laj eunuchhoz, hogy ő, a herceg, él és egészséges s készen áll arra, hogy a Csin-fejedelemségben visszaállítsa a törvényes rendet. A kapitány döbbenten bámult a hercegre, majd letörölte az arcára fröcsögött nyálat. Még aznap lóra ült, és égő arccal vitte a hírt Laj eunuchhoz, aztán sokáig tapogatta az arcát, melyen himlőfoltokhoz hasonló nyomokat hagyott a fejedelem nyála. A díszes kíséret az eunuch vezetésével csakhamar megérkezett, a lovak toporzékoltak, a szolgák önfeledten kiáltoztak. Azonnal vigyél a palotába, parancsolta a herceg, s az öreg tanító könnybe lábadó szemmel bólintott. A herceg még visszanézett. A nevem Csie, uram, szólt utána a szolga, majd belépett a piac forgatagába, és eltűnt a kiáltozó halasok sátrai között. A herceget kifosztott, romos palota fogadta. A templom a legutolsó lázadásnál leégett, az üszkös gerendák feketén meredtek az ég felé. A kerteket benőtte az inda és a gyom. A szolgák riadtak és ügyetlenek, a hivatalnokok képzetlenek voltak. Ám a herceg olyan friss energiával látott munkához, mintha nem lett volna mögötte a száműzetésben eltelt néhány sanyarú esztendő. Szívós, olykor könyörtelennek tetsző rendelkezésekkel tett rendet a birodalomban, amelynek gazdasága és szellemi élete lassanként magára talált. Egy napon az öreg eunuch megállt az uralkodó előtt és körülményes mondókába fogott. Eddig nem merészelte egy igazán jelentéktelen üggyel zavarni a tengernyi munkával bajlódó fejedelmet, hanem hogy már jobban mennek a dolgok, az úr nem szánna-e némi időt arra az emberre is, aki évekkel ezelőtt a megmentője volt, s aki, mint hallotta, bólintott az eunuch, a legválságosabb időkben még a saját húsából is megetette, nem gondolja-e a tiszteletre méltó fejedelem, köhécselt az öreg, hogy jutalomban illene részesíteni ezt az embert, akinek a hűsége a párját ritkította.

 

Amikor az eunuch itt tartott, a fejedelem felemelte a karját, hogy elég, mert egyetért az eunuchhal, majd a szolgákért kiáltott, s parancsba adta, keressék meg azt az ember, aki a megmentője volt. A kém néhány nap múlva a fejedelem előtt állt. Az ember, akit keresel, remete lett, uram. Mien-san erdejében él az öreg és beteges anyjával. Nyilván valami barlangban vagy egy földbe kapart üregben húzta meg magát, mert még senki sem látta a rejtekhelyét. Néha föltűnik a piacon, vásárol ezt-azt. Biceg. Sokan bicegnek, mondta kedvetlenül a fejedelem. Aztán arról tudakozódott, miért ilyen bizonyos a kém, hogy Mien-san erdejében rejtőzik az az ember, mire a kém egy kanalat nyújtott át a fejedelemnek, aki azonnal ráismert a durva nyelű evőeszközre, parasztok használtak ilyet, õ azonban éppen ennek az embernek a húsát ette vele. Újra a szájában érezte a szolga húsát.


Megismételte tehát a parancsot, járuljon elé ez az ember. Ám a legszigorúbb parancs, a legcsábítóbb ígéret is hiábavaló volt. A férfi nem jött elő Mien-san erdejéből, s a fejedelem hiába fésültette át a környéket, hiába küldte a legtapasztaltabb nyomolvasókat, hogy fedjék fel a rejtekhelyét, a szolgát nem lelték.

 

Ősz volt. Mien-san erdeje sárga és vörös színekben pompázott. Napok óta zaklatott készülődés zavarta az erdőség nyugalmát. Hatalmas árkokat ástak az erdő köré, elválasztották a környéken elterülő rizsföldektől, árpaföldektől és legelőktől. Néhány udvarházat kitelepítettek. A lázas munkálatok végső szakaszában a fejedelem is megérkezett. Díszes gyaloghintón cipelték beretvált fejű rabok, s egy fuvolás fiú haladt a kíséret mellett. A fejedelem még egy utolsó parancsot küldött az erdőbe, hogy a szolga azonnal jelenjen meg előtte, s ha most sem engedelmeskedik, magára vessen, mert a legszörnyűbb következményekre számíthat. A kém néhány óra múlva a fejedelem előtt állt, s némán rázta a fejét.


A fejedelem keze ökölbe szorult, dühösen toppantott, majd a katonák parancsnoka felé fordult, és bólintott. Már lobogtak a fáklyák. Kürtök és parancsszavak harsantak, s a Mien-san erdőség határában magasra csaptak a lángok. Az ég felé füst kanyargott, s a lángoló erdő olyan hangokat hallatott, mintha égő sárkány lenne. A tűzvészből menekülő állatokat lenyilazták.


Napkeltére üszök és korom borított mindent, végeláthatatlan tisztás terült az uralkodó tekintete előtt, hatalmas, fekete seb a föld testén. Szólt halkan a fuvolaszó, a zenészfiú egész éjjel játszott. A fejedelem lassan átlépdelt az árkon, belegázolt a forró hamuba, s egy üszkös, még füstölgő faágért hajolt. A fuvolás gyermek követte. A fejedelem néhány pillanat múlva térdre vetette magát, és homlokát a fölégetett földbe ütögetve jajveszékelni kezdett. A fiú lassan visszahátrált a himlőhelyes arcú kapitány mellé. Onnan bámulták a fejedelmet.
Mit csinál, kérdezte végül a kapitány. Könyörög, mondta a gyermek szórakozottan. Nem értem, mondta a kapitány, és az arcát vakargatta. Ahhoz a szolgához könyörög, uram. Azért rimánkodik, hogy Csienek nevezhesse, mondta a fiúcska, s a fuvolájából kicsapva a nyálat, újra játszani kezdett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     
A NAP VERSE

 

 

 

 

William Blake
 
A TÉLHEZ
 
 
"Ó, Tél! rekeszd el gyémánt ajtaid:
Észak tiéd: ott ástad mélyre odvas,
Sötét lakásod. Ne rázd meg tetőid
S ne zúzd szét oszlopaid vas-kocsiddal."
 
Nem hallgat rám s a tátott-szájú mélység
Felett elvágtat, acél viharát
Kirántva; már felnézni sem merek,
Mert ő az úr széles világ fölött.
 
De nézd az őrült szörnyet! csontjain
A bőr feszül s a nyögő szirtre hág:
Csenddé hervaszt mindent, lerongyolódik
Kezén a föld s elfagy a zsenge élet.
 
Sziklákon trónol, s hasztalan kiáltoz
A tengerész, szegény! kire vihar tör,
Míg elmosolyodik az ég s a bőgő
Szörnyet Hekla-hegyi odvába visszaűzi.
     
AZ IDŐ MÚLÁSA

     
KALENDÁRIUM
2024. Április
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
<<   >>
     
VIGYÁZZ RÁ

     
BALÁZS FECÓ

Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melletted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.

Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok.
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.


 

     
ÁLOM

     
TORNAY ANDRÁS

Díszíts fel!

Akassz rám időt, mosolyt, érintést

Szeretnék végre ünnepelni

Ülj mellém szótlanul

Vigyázzunk egymásra

- én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!

 

     
ESS ESŐ, ESS

     
PAULO COELHO

 

Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségének. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.

 

     
VALAMI VÉGET ÉRT

     
POPPER PÉTER

A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni.

 

Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.

 

     
IRODALMI LINKEK
     
KEDVENC OLDALAIM
     
ONLINE KÖNYVESBOLT
     

Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal