BRITI IRODALMI OLDALA
MENÜ
     
ÍRJ NEKEM

     
VENDÉGKÖNYV

     
NEM SZERETHET MINDENKI

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

 

     
LEGSZEBB SZÓ

     
ALKYONI PAPADAKI

A Hold színe

 

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát,

és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.

- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.

- Az álmoknak is van színe?

- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány?

- A magány az ibolya színét viseli.

- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt,

hogy magadra teríthesd, ha fázol.

A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.

Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?

- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.

- Na és a szerelem?

- A szerelem színe a telihold.

- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett

 


 

     
AKIKÉRT ÉRDEMES ÉLNI

     
SZERETET AZ ÉLET

Szeretet az élet,élet a szeretet...

"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

     
ŐRANGYALOM

     
HOMAS DEKKER

Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni, a napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi lehetőséget tartogat. Tiszta fejjel neki látni a munkámnak, még a kis dolgokban is szemem előtt tartani a végső célt, melyet magam elé tűztem; úgy találkozni férfiakkal és asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon, és szeretet a szívemben. Gyengédnek, kedvesnek, és előzékenynek lenni minden percben. Oly fáradsággal lehajtani fejem, mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat- így szeretném én mulatni napjaimat.


     
LÁTOGATÓK
Indulás: 2005-07-19
     
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
MESE GYERMEKEKNEK
MESE GYERMEKEKNEK : SÜSÜKE ÚJABB KALANDJAI - A NAGY KI MIT TUD

SÜSÜKE ÚJABB KALANDJAI - A NAGY KI MIT TUD

Csukás István  2005.09.30. 20:57

.

 

A nagy Ki mit tud

 

 

Süsüke és a Kiskirályfi egy fatörzsön lovagolt. Megsarkantyúzták a fatörzs derekát, s nagyokat rikkantgattak.

 

– Gyia! Gyia! Most én vagyok elöl! – rikkantott Süsüke. – Vágtatunk hegyen-völgyön át. Gyi, te paci! Gyi, te paci! Ho-ó! Hoó!

 

Rámosolygott a Kiskirályfira.

 

– Forduljunk meg. Most te legyél elöl!

 

Megfordultak, most a Kiskirályfi volt elöl, s nagyokat kurjantgatott.

 

– Gyia! Gyia! Vágtatunk hegyen-völgyön át, sebesebben, mint a szél. Ho-ó! Hó! Most pihenünk. Elfáradt a lovas és a ló.

 

Átvetették a lábukat a fatörzsön, s úgy ültek rajta, mint egy padon. Süsüke ábrándozva mondta.

 

– Jó kis lovaglás volt. Már tudok lovagolni, tudok gondolkozni, tudok versenyt futni. Egyszer már repültem is! Mi az, amit még nem tudok? Illetve tudok, csak nem tudok róla?

 

A Kiskirályfi töprengett.

 

– Ki kellene próbálni! Amíg nem próbáltuk ki, nem tudjuk, hogy mit tudunk.

 

– Hogy próbáljuk ki, hogy mit tudunk, illetve mit nem tudunk? – kérdezte Süsüke.

 

– Várj, gondolkozom! – ráncolta össze a homlokát a Kiskirályfi. – Mit tudunk, mit nem tudunk… Én mit tudok, te mit tudsz, ki mit tud. Megvan!

 

– Mondd gyorsan! Csupa fül vagyok! – sürgette Süsüke.

 

– Mondom – bólintott a Kiskirályfi. – Úgy tudjuk meg, hogy mit tudunk, ha rendezünk egy versenyt. Vagyis egy vetélkedőt.

 

– Versenyt? Vetélkedőt? – csodálkozott Süsüke. – Milyen vetélkedőt?

 

– Egy nagy Ki mit tud vetélkedőt – jelentette ki a Kiskirályfi. – Akkor majd kiderül, hogy mit tudunk.

 

Süsüke bólogatott.

 

– Ez az! Világos! Világos, mint a vakablak. Vetélkedni akarok! Teljes erővel vetélkedni akarok! Miben vetélkedjek?

 

A Kiskirályfi mutatta az ujjain, felemelve először az egyiket, azután a másikat, azután a harmadikat.

 

– Lehet, mondjuk, ügyességben! Meg szépségben. Meg egyébben. Vagyis: ki a legügyesebb? Ki a legszebb? Meg ki a legjobb valami egyébben?

 

– Milyen egyébben? – kérdezte Süsüke.

 

– Az egyéb azt jelenti, hogy kinek van még valami rejtett képessége. Amiről esetleg még ő sem tudott. De most kiderül! – a Kiskirályfi a harmadik ujjával mutogatott.

 

– Mindenki részt vehet? – kérdezte Süsüke.

 

– Mindenki! – bólintott a Kiskirályfi. – Ez így igazságos!

 

– Akkor menjünk! Hirdessük ki! – pattant fel Süsüke. – Én kihirdetem, te meg trombitálj!

 

Elindultak, majd Süsüke felállt egy sziklára, és kiáltozott. A Kiskirályfi a tenyerével trombitált.

 

– Figyelem! Figyelem! Közhírré tétetik! – kiabált Süsüke.

 

– Ta-ta-ta-tam! – trombitált a Kiskirályfi.

 

Süsü és a Sárkánylány a királyi barlang ajtajában álldogált. Süsü felkapta a fejét, hallgatózott.

 

– Mi az? Ki az? Ki beszél?

 

– Süsüke – mondta a Sárkánylány.

 

– Mit beszél? – értetlenkedett Süsü.

 

– Azt, hogy figyelem.

 

Az öreg Mindenes robogott oda a járgányán. Egyszerre beszélt mind a három fejével.

 

– Mi az? Mi az?

 

– Tűz van? Tűz van?

 

– Mimimi?

 

Süsü leintette a karattyoló három fejet.

 

– Csendben légy! Nem halljuk.

 

Ahogy csend lett, rögtön meghallották Süsükét.

 

– Figyelem! Mindenki figyeljen!

 

– Figyelünk – bólogatott Süsü.

 

– Kihirdetem a nagy Ki mit tud vetélkedőt! – zengett Süsüke a távolból.

 

– Tatatatam! – trombitált a Kiskirályfi a szájával.

 

– Három díjért lehet versenyezni. Első: ki a legügyesebb! Második: ki a legszebb! Harmadik: minden egyébben ki a legjobb!

 

– Tatatam! – hangzott a száj-trombita.

 

– Aki úgy érzi, hogy van benne elhivatottság, vagyis tehetség, jelentkezzen! Aki úgy érzi, hogy ő a legszebb, jelentkezzen! Aki meg úgy érzi, hogy tud még egy csomó egyebet, jelentkezzen!

 

– Tatatam!

 

Csend lett, nem szólt a trombita sem.

 

Süsü hümmögött meg krákogott, majd ezt mormogta.

 

– Ki mit tud? Nagyon jó! Én úgy érzem, hogy tudok egy-két dolgot! Vagyis jelentkezem. Csak még nem tudom, hogy melyik kategóriában. Szépség? Ügyesség? Egyéb?

 

A Sárkánylány lelkendezett.

 

– Ki mit tud? Jaj, de jó! Én is jelentkezem! És én tudom, hogy melyik kategóriában.

 

– Melyikben? – kérdezte Süsü.

 

A Sárkánylány úgy tett, mint aki megsértődött.

 

– Nézz rám! Hát nem látod? A szépség kategóriában! Van szebb nálam?

 

Süsü a fejét ingatta, mosolyogva mondta.

 

– Nincs, nincs!

 

Az öreg Mindenes is lázba jött, motyogott, vitatkozott a három feje.

 

– Én is jelentkezem! – mondta az első fej.

 

– Ügyesség? Szépség? Egyéb? – kérdezte a második fej.

 

– He, he, he! – hehegett a harmadik fej.

 

– Még nem tudom! Lehet, hogy mind a háromban – jelentette ki az első fej.

 

– Hö-hö-hö! – höhögött a harmadik fej.

 

– Miért? Mit röhögsz? Tán nem vagyok elég szép? Tán nem vagyok elég ügyes? Tán nem vagyok egyéb?

 

– Hi-hi-hi! – hihizett a harmadik fej.

 

De az első fej csak legyintett mérgesen.

 

– Megőrülök a harmadik fejemtől – mondta.

 

Majd gyorsan fabrikált egy versikét, és el is mondta.

 

 

Ügyes vagyok, szép is vagyok,

és még mi minden egyéb!

Meglátja majd, ámuldoz majd

a szájtáti sárkánynép!

 

 

Süsüke és a Kiskirályfi a sárkányok hegye felé kanyarodott, és ott is kihirdették a Ki mit tudott.

 

A sárkányok sorban kidugták a fejüket.

 

– Mi is versenyezhetünk? – kérdezte Dó sárkány.

 

A többi sárkány utána mondta, mint a tihanyi visszhang.

 

– Mi is? Mi is? Mi is? Mi is?

 

Süsüke nevetve integetett a sárkányoknak.

 

– Versenyezhettek! Most kiderül, hogy ki a legszebb, meg a legügyesebb, meg az egyéb.

 

Otthagyták a sárkányokat, s ballagtak vissza a királyi barlang felé. Közben ugráltak meg nevettek, hogy milyen jól kitalálták ezt a Ki mit tudott!

 

– Mindenki versenyez. Hihihi! – mondta Süsüke.

 

– Mindenki tehetséges. Hihihi! – mondta a Kiskirályfi.

 

– Meg szép. Hihihi! – nevetett Süsüke.

 

– Meg egyéb. Hihihi! – kacagott a Kiskirályfi.

 

Süsüke egyszer csak megtorpant.

 

– És a varázsló?

 

A Kiskirályfi is megtorpant.

 

– Mi van a varázslóval?

 

Süsüke magyarázott.

 

– Az van, hogy varázsló. Vagyis ő nem versenyezhet. Minden versenyt megnyerne, hiszen varázsló!

 

A Kiskirályfi a homlokát ráncolta.

 

– De kihagyni sem lehet, mert nem csak varázsló, hanem jó barát!

 

– Igaz – bólogatott Süsüke. – Nem lehet kihagyni.

 

– Akkor mi legyen?

 

– Legyen ő a bíró! Aki eldönti a versenyt, és aki kiosztja a díjakat. Na, milyen eszem van? – kérdezte Süsüke.

 

– Olyan eszed van, mint a borotva! Ezt jól kitaláltad. Hihihi! – nevetett a Kiskirályfi, majd így folytatta. – Neki van a leghosszabb szakálla, vagyis jó bíró lesz, tekintélyes. Az se baj, hogy zöld a szakálla.

 

Süsüke tölcsért csinált a kezéből, és a távolba kiáltozott.

 

– Hallod, varázsló? Hahó! Te leszel a zsűri! Vagy a bíró! Vállalod?

 

Hallgatóztak, s a távolból megszólalt a varázsló szépen zengő hangja.

 

– Vállalom! Nagyon jó zsűri leszek! És egy személyben bíró is!

 

A két gyerek egymásra nevetett, s folytatták az útjukat a királyi barlang felé.

 

– Te milyen számmal lépsz fel? – kérdezte a Kiskirályfi.

 

– Titok! – mondta Süsüke. – És te?

 

– Titok! – rázta a fejét a Kiskirályfi.

 

Közben odaértek a királyi barlanghoz, körülnéztek, de nem volt ott senki, mindenki elbújt, hogy titokban készülődjön a versenyre.

 

– Rendezzük be a helyszínt! – mondta Süsüke.

 

– Titokban? – kérdezte a Kiskirályfi.

 

– Nem kell titokban – felelte Süsüke. – Nyíltan hozzuk ki a trónszéket. Abba fog ülni a zsűri.

 

Bementek a királyi barlangba, taszigálták, húzták-vonták a trónszéket, nagyokat nyögtek, mivel a trónszék nagyon nehéz volt. Végre kivitték a barlang elé, s hátrébb nyomták-tolták.

 

– Miért olyan nehéz ez? – morgott a Kiskirályfi.

 

– Nem tudom. Talán aranyból van. Itt jó lesz – mondta Süsüke. – Fordítsuk meg!

 

Megfordították a trónszéket, s ekkor látták meg, hogy a varázsló ült a trónszékben, azért volt olyan nehéz. A varázsló heherészett, az egyik kezével a zöld szakállát simogatta, a másik kezében egy nagy papírtrombitát szorongatott.

 

– Itt vagyok! Hehehe! A zsűri készen áll! Illetve: ül! Mikor kezdünk?

 

Süsüke rámosolygott a varázslóra.

 

– Ha a zsűri készen áll és kényelmesen ül, akkor most. Add meg a jelet!

 

A varázsló belefújt a papírtrombitába, csak úgy zengett a környék, majd hangosan elmondta a szózatát.

 

– Pa-pa-pa-pam! Pa-pa-pa-pam! Kezdődik a nagy sárkányországi Ki mit tud! Ilyen még nem volt! Ilyen még nem van! Ilyen még nem lesz! Illetve: van, és most lesz! És én vagyok a zsűri! Szigorú leszek, de igazságos! Pa-pa-pa-pam!

 

Süsüke odasúgta a Kiskirályfinak.

 

– Hogy belejött! Nagyon jó zsűri. Hihihi!

 

A Kiskirályfi is nevetett.

 

– Szigorú, de nagyon hangos.

 

A varázsló újra magához ragadta a szót, ami azért volt könnyű, mert senki se vette el tőle, harsogott, trombitált.

 

– Kérem az első versenyzőt! Na, lássuk, ki lesz az! Tudom már! Én mindent tudok, hehehe, azért vagyok varázsló. Az első versenyző: Süsü, az illemtanár! Tánc és illem alkategória!

 

Süsü jött be a barlang előtti térre, kecsesen hajlongva, finoman beszélve.

 

– Egy kis illembemutató következik. Az első és legfontosabb: a meghajlás. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy néma üdvözlés. De nem ám úgy hajlunk meg, mint aki görcsöt kapott, vagy fel akar venni valamit a földről. Nem, nem. Mutatom: így, kecsesen! Jobb kezünket kicsit eltartjuk a testünktől. De nem ám úgy, mintha legyeket fogdosnánk! Nem, nem. Lágyan. Így! Kiegyenesedünk. És most szólalunk meg! És ezt mondjuk:

 

 

Üdvözöllek, dicső lovag!

Szép a ruhád, szép a lovad!

Mi szél hozott, mondsza, erre,

s mi vajon a szíved terve?

 

 

Süsü hajlongott, szavalt. A varázsló trombitált, majd így szólt.

 

– Nagy tapsot kérek! Köszönjük, Süsü! Ülj a helyedre.

 

Süsüke és a Kiskirályfi tapsolt, majd Süsüke ezt súgta:

 

– Illemszabályban verhetetlen. Hihihi!

 

A varázsló belefújt a trombitába, s nagy hangon bejelentette a következő versenyzőt.

 

– Következik a Sárkánylány, másképpen a királyné kalapbemutatója! A szépség kategóriában! Mert az is szép, ami a kalap alatt van. Hehehe!

 

Bejött a Sárkánylány, egy csomó kalapot hozott magával, s letette őket egy kőre. Szembefordult a közönséggel, s bájosan beszélni kezdett.

 

– Miért teszünk a fejünkre kalapot? Tudom, rögtön rávágjátok, hogy ne ázzunk, ne fázzunk. Azért is. De nemcsak azért! A kalapviselés: művészet! A kalap kifejezi a hangulatunkat. Bizony! Nem is hinnétek. Pedig egyszerű! Mindjárt bemutatom. Itt ez a mókás kis kalap. Ha ezt teszem fel, azt jelenti, hogy jó kedvem van! Látjátok? Hahaha!

 

A Sárkánylány feltette a fejére a mókás kis kalapot, s valóban, rögtön vidámabb lett az arca. Levette a mókás kis kalapot, s egy nagy, sötét kalapot tett a fejére, s alóla így suttogott:

 

– Ha ezt a sötét kalapot húzom a fejembe, azt jelenti, hogy morcos vagyok. Látjátok? Ha meg ezt a nagy, lelógó szélű kalapot teszem fel, azt jelenti, hogy titokzatos vagyok. Csupa titok! Hu! S ha lehajtom ezt a fátyolt, akkor nem is látszom. Én vagyok a rejtélyes nő! A titokzatos idegen! Ha ezt a színes szalmakalapot teszem fel, akkor nyár van. Süt a nap! Fű, de meleg van! Érzitek? Ha ezt a szalagos kalapot teszem fel, akkor nagyon ünnepélyes vagyok. Fogadásra megyek a királyi udvarba vagy a lóversenyre.

 

Levetette, feltette a kalapokat, majd a végén meghajolt, s így fejezte be:

 

– Láthatjátok: ahány kalap, annyiféle vagyok! Minden kalap jelent valamit.

 

A varázsló trombitált, tapsolt, kiabált.

 

– Köszönjük! Tapsoljátok meg! Én is megemelem a kalapomat! Fáradj a helyedre.

 

Süsüke ámuldozott.

 

– Nahát! Sose hittem volna, hogy egy kalap ennyi mindent tud.

 

A Kiskirályfi nagyot rikkantott.

 

– Éljen a kalap!

 

A varázsló ránézett.

 

– Te következel! Következik a kardegyensúlyozás! Az ügyesség kategóriában.

 

A Kiskirályfi bátran előrelépett, s csengő hangon megszólalt.

 

– Ez itt a kard! A karddal nem csak vívni lehet. A karddal egyensúlyozni is lehet. Teljes csendet kérek! A gyengébb idegzetűek ne nézzenek ide!

 

A varázsló befogta a szemét, s az ujjai közül kukucskált.

 

A Kiskirályfi feltette a kardot a hegyével a homlokára, s közben elmesélte, hogy mit csinál.

 

– A kardot felteszem a homlokomra. Föl-alá sétálok. Most leguggolok, homlokomon a karddal. Most hanyatt fekszem, homlokomon a karddal. Most felülök, homlokomon a karddal. Most újra felállok, homlokomon a karddal. Kész! Hopp!

 

Lekapta a homlokáról a kardot, meghajolt a közönség felé.

 

A varázsló is levette a kezét a szeméről, s trombitált, kiabált.

 

– Bravó! Bravó! Nagy tapsot kérek! Menj a helyedre.

 

Mikor a helyére ment, Süsüke odasúgta neki.

 

– Jó kis kard!

 

A Kiskirályfi vigyorogva súgta vissza.

 

– Jó kis homlok!

 

Azután figyelték a varázslót, aki bejelentette a következő számot.

 

– Következik az öreg Mindenes kerékpárbravúrja a járgányán. Ügyesség kategória! Gyere, gyere, te következel!

 

A Mindenes nyikorogva berobogott a járgányán, nagyokat rikkantgatva.

 

 

Ügyes ám a Mindenes,

habár feje már deres!

 

 

Megállt, fékezett, letette az egyik lábát, majd meghajolt.

 

– Bemutatok egy-két bravúrt a járgányomon – mondta az első fej.

 

– Egy-két világszámot! – hencegett a második fej.

     
A NAP VERSE

 

 

 

 

William Blake
 
A TÉLHEZ
 
 
"Ó, Tél! rekeszd el gyémánt ajtaid:
Észak tiéd: ott ástad mélyre odvas,
Sötét lakásod. Ne rázd meg tetőid
S ne zúzd szét oszlopaid vas-kocsiddal."
 
Nem hallgat rám s a tátott-szájú mélység
Felett elvágtat, acél viharát
Kirántva; már felnézni sem merek,
Mert ő az úr széles világ fölött.
 
De nézd az őrült szörnyet! csontjain
A bőr feszül s a nyögő szirtre hág:
Csenddé hervaszt mindent, lerongyolódik
Kezén a föld s elfagy a zsenge élet.
 
Sziklákon trónol, s hasztalan kiáltoz
A tengerész, szegény! kire vihar tör,
Míg elmosolyodik az ég s a bőgő
Szörnyet Hekla-hegyi odvába visszaűzi.
     
AZ IDŐ MÚLÁSA

     
KALENDÁRIUM
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
     
VIGYÁZZ RÁ

     
BALÁZS FECÓ

Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melletted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.

Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok.
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.


 

     
ÁLOM

     
TORNAY ANDRÁS

Díszíts fel!

Akassz rám időt, mosolyt, érintést

Szeretnék végre ünnepelni

Ülj mellém szótlanul

Vigyázzunk egymásra

- én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!

 

     
ESS ESŐ, ESS

     
PAULO COELHO

 

Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségének. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.

 

     
VALAMI VÉGET ÉRT

     
POPPER PÉTER

A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni.

 

Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.

 

     
IRODALMI LINKEK
     
KEDVENC OLDALAIM
     
ONLINE KÖNYVESBOLT
     

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?