BRITI IRODALMI OLDALA
MENÜ
     
ÍRJ NEKEM

     
VENDÉGKÖNYV

     
NEM SZERETHET MINDENKI

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

 

     
LEGSZEBB SZÓ

     
ALKYONI PAPADAKI

A Hold színe

 

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát,

és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.

- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.

- Az álmoknak is van színe?

- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány?

- A magány az ibolya színét viseli.

- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt,

hogy magadra teríthesd, ha fázol.

A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.

Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?

- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.

- Na és a szerelem?

- A szerelem színe a telihold.

- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett

 


 

     
AKIKÉRT ÉRDEMES ÉLNI

     
SZERETET AZ ÉLET

Szeretet az élet,élet a szeretet...

"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."

     
ŐRANGYALOM

     
HOMAS DEKKER

Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni, a napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi lehetőséget tartogat. Tiszta fejjel neki látni a munkámnak, még a kis dolgokban is szemem előtt tartani a végső célt, melyet magam elé tűztem; úgy találkozni férfiakkal és asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon, és szeretet a szívemben. Gyengédnek, kedvesnek, és előzékenynek lenni minden percben. Oly fáradsággal lehajtani fejem, mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat- így szeretném én mulatni napjaimat.


     
LÁTOGATÓK
Indulás: 2005-07-19
     
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
MESE GYERMEKEKNEK
MESE GYERMEKEKNEK : SÜSÜKE ÚJABB KALANDJAI - KINCSKERESŐ

SÜSÜKE ÚJABB KALANDJAI - KINCSKERESŐ

Csukás István  2005.10.02. 21:17

.

Kincskereső

 

 

Süsüke ült a fatörzsön, a levegőbe bámult álmodozva. A távolból a Kiskirályfi hahózása hallatszott, Süsüke szeme egy picit megrebbent, de továbbra is mereven bámult a levegőbe.

 

– Hahó! Hahó! Süsüke, hol vagy?

 

A Kiskirályfi odaért a fatörzshöz, abbahagyta a hahózást, és örömmel mondta.

 

– Na, végre megvagy! Mit csinálsz?

 

– Álmodozom – válaszolta Süsüke.

 

– De hiszen nyitva van a szemed! – csodálkozott a Kiskirályfi.

 

– Nyitott szemmel álmodozom – meredt továbbra is a levegőbe Süsüke.

 

– És miről álmodozol? – kíváncsiskodott a Kiskirályfi.

 

– Kincsről – suttogta Süsüke. – Sok-sok kincsről! Gyere, ülj mellém, és te is álmodozz.

 

– Jó. Én is álmodozom – ült a fatörzsre a Kiskirályfi. Majd hangosan mondta maga elé: – Kincs, kincs, kincs!

 

– Ha lehet, csendben álmodozzál! – intette le Süsüke.

 

A Kiskirályfi megunta a csendben álmodozást, meg a levegőbe bámulást, krákogott meg izgett – mozgott, majd azt mondta.

 

– Eleget álmodoztunk! Már egészen megmeredt a nyakam. Már egészen elzsibbadt az agyam. Álmodozás helyett keressük meg a kincset!

 

Süsüke is azonnal abbahagyta az álmodozást, meg a levegőbe bámulást.

 

– Jó! Keressük meg! De hogyan kell kincset keresni? Még sohasem kerestem kincset, csak álmodoztam róla.

 

– Varázsvesszővel – válaszolta a Kiskirályfi. – A kincset varázsvesszővel kell keresni.

 

– Honnan vegyünk varázsvesszőt? – kérdezte Süsüke.

 

– Csinálunk egyet – jelentette ki a Kiskirályfi.

 

– Miből csinálunk?

 

A Kiskirályfi felpattant, a fákat nézegette.

 

– Faágból.

 

– Egy közönséges faágból? – csodálkozott Süsüke.

 

– Igen. De jól megdelejezzük! És ha jól megdelejezzük, akkor már nem lesz közönséges faág. Akkor már varázsvessző lesz! – mondta magabiztosan a Kiskirályfi, és letört egy ágat a fáról, megmutatta. – Ez jó! Látod? Egy villás faág.

 

Süsüke merengve nézegette a villás faágat.

 

– Egy villás faág… Ebből lesz a varázsvessző! És hogyan delejezzük meg? És mikor delejezzük meg?

 

– Most jön a delejezés! – jelentette ki a Kiskirályfi, és a faágat végighúzta a saját haján. – Delejezni úgy kell, hogy végighúzzuk egymás haján. Először az enyémen. Egyszer oda. Egyszer vissza. Most a tiéden. Tartsd ide a fejed!

 

Süsüke vigyorogva odatartotta a fejét.

 

– Az én fejem is delejes?

 

– A tied is – mondta a Kiskirályfi. – És most átadod a varázsvesszőnek! Egyszer oda. Egyszer vissza.

 

A Kiskirályfi körülnézett.

 

– Azért nem ártana még egy kis delejezés. Hogy jobban működjön! Gyerünk, keressünk újabb fejeket.

 

A királyi barlang felé mentek, s meglátták a hűvösben szunyókáló öreg Mindenest. Mind a három feje aludt, egyik jobbra kókadt, a másik balra, a harmadik meg előre.

 

– Ott a delej – suttogta a Kiskirályfi. – Hármas erősségű!

 

– Nem baj, hogy alszik? – suttogta Süsüke is.

 

– Nem! – vigyorgott a Kiskirályfi. – Álmában is tud delejezni.

 

Végighúzta a vesszőt a Mindenes első fején, oda-vissza.

 

Az első fej felhorkant, de nem nyitotta ki a szemét.

 

– Na! Mi az? Mi mászkál a fejemen?

 

A Kiskirályfi a második fejen is végighúzta a vesszőt, egyszer oda, egyszer vissza.

 

– Aludj csak! Tente-tente!

 

A második fej motyogott, de nem nyitotta ki a szemét.

 

– Hess, légy! Ne szállj rám!

 

A Kiskirályfi a harmadik fejen is végighúzta a vesszőt, közben nevetve suttogta.

 

– Hopp egy légy, ügyes légy! Egyszer oda, egyszer vissza. Kész.

 

A harmadik fej behunyt szemmel nyögdécselt.

 

– Ó, be jó! Ó, be jó! Még! Még!

 

– Nincs több fejvakarás! – nevetett a Kiskirályfi. – Köszönjük a delejt!

 

Otthagyták az alvó öreg Mindenest, bementek a királyi barlangba.

 

A barlang üres volt, Süsüke körülnézett, s csalódottan jegyezte meg.

 

– Nincs itt senki! Hogy delejezünk?

 

A Kiskirályfi a trónszékre mutatott.

 

– Ott delejezünk. A fejtámaszon. Világos! A fejtámaszhoz támasztják a fejet, vagyis a fejből átmegy a delej oda.

 

Süsüke nagyot nevetett, s így rikkantott.

 

– Tele van a világ szétszórt delejjel! Hihihi! Itt is delej, ott is delej, ahol megpihent egy nagy fej!

 

A Kiskirályfi végighúzta a vesszőt a fejtámlán, egyszer oda, egyszer vissza.

 

– Kész! Meg van delejezve! Nem fér bele több delej!

 

Nézték a delejjel teli vesszőt.

 

– Most már igazi varázsvessző? – kérdezte Süsüke.

 

– Igazi – jelentette ki a Kiskirályfi.

 

– És megmutatja a kincset?

 

– Megmutatja!

 

– Egy igazi kincskereső varázsvessző! – mondta áhítatosan Süsüke. – És hogy kell vele kincset keresni?

 

A Kiskirályfi odanyújtotta az egyik szárát Süsükének.

 

– Itt megfogom én. Ott megfogod te. Azért van két szára. És ketten fogjuk. Ketten keresünk. Így erősebb lesz a varázs! Kell hozzá egy varázsige is, azt is ketten mondjuk. Figyelj, így szól.

 

 

Itt is, ott is a sok kincs!

Már azt hitted, sehol sincs.

Rejti fiók, rejti láda,

varázsvessző megtalálja!

Mindig előre tekints!

Famozsár, rézkilincs,

hol a kincs, hol a kincs?

 

 

Elindultak, fogták a varázsvesszőt, mondták a varázsigét. Ahogy mentek körbe-körbe a barlangban, egyszer csak megremegett a vessző.

 

– Remeg a vessző! – kiáltotta Süsüke.

 

– Állj! – mondta a Kiskirályfi. – Arra mutat!

 

Megálltak, a varázsvessző a sarokba mutatott.

 

– Ott a kincs! – suttogta a Kiskirályfi. – Menj oda, én addig fogom a varázsvesszőt.

 

Süsüke a sarokba ment, és meglátott egy gyönyörű hajcsatot. Felmutatta.

 

– Egy hajcsat! Egy gyönyörű hajcsat! Valakinek biztos értékes. Valaki elhagyta, és mi megtaláltuk.

 

– Valaki jön! – mondta a Kiskirályfi.

 

A Sárkánylány jött be, meglátta a hajcsatot, örvendezve felkiáltott.

 

– Jé, a hajcsatom! A kedvenc hajcsatom! Mennyit kerestem. Már teljesen lemondtam róla. Már azt hittem, hogy örökre elveszett!

 

– De mi megtaláltuk! – nyújtotta oda Süsüke a hajcsatot. – Tessék.

 

– Köszönöm! – mondta a Sárkánylány. – Hogy találtátok meg?

 

– A varázsvesszővel! – mondta büszkén Süsüke. – Értékes?

 

– Nekem nagyon értékes! – merengett a Sárkánylány. – Szép emlékeim fűződnek hozzá! Még lánykoromban kaptam! Megyek, megfésülködöm, és feltűzöm a hajamba.

 

A mosolygó Sárkánylány után néztek.

 

– Kincs az is, amihez szép emlékek fűződnek – mondta a Kiskirályfi.

 

Süsüke bólogatott, majd megfogta a varázsvesszőt.

 

– Keressünk tovább, amíg friss a delej!

 

Elindultak körbe-körbe a királyi barlangban, egyszer csak megremegett a vessző.

 

– Állj! – mondta Süsüke. – Arra mutat. Ott a kincs! Most te keresd meg.

 

A varázsvessző a trónszékre mutatott, a Kiskirályfi odament, nézegette, de nem látott semmit.

 

– Nézd meg alatta! – javasolta Süsüke.

 

A kiskirályfi a trónszék alatt kotorászott, megfogott valamit.

 

– Megvan. Fogom.

 

S előhúzott egy nagy kulcsot. Nézegette merengve.

 

– Vajon milyen zárba való? Hol az ajtó, hol a zár?

 

– Valaki jön! Sőt robog! – mondta Süsüke.

 

Az öreg Mindenes robogott be a járgányán.

 

– Mi az ott a kezedben? – kérdezte.

 

– Varázsvessző – mutatta Süsüke.

 

– És a te kezedben?

 

– Kulcs – mutatta a Kiskirályfi.

 

A Mindenes töprengett mind a három fejével.

 

– Állj! Ne segítsetek! – rikkantotta. – Egyedül is kitalálom! Mindent tud a Mindenes, habár feje már deres! A varázsvesszővel találtátok meg a kulcsot. Igazam van? Eltaláltam? Naná, hogy igazam van! Naná, hogy eltaláltam. Most már csak azt kellene kitalálni, hogy ki hagyta el a kulcsot? Milyen zárba való, és milyen ajtót nyit?

 

Bólogatva hallgatták az öreg Mindenest. A Kiskirályfi átnyújtotta a kulcsot.

 

– Tessék. Legyen a tiéd!

 

– Köszönöm – mondta a Mindenes. – Majd elábrándozom, hogy hol van az az ajtó, és hogy mi van az ajtó mögött, amibe ez a kulcs beleillik.

 

Fogta a nagy kulcsot, és kirobogott a barlangból.

 

– Az ábrándozás is kincs – jegyezte meg a Kiskirályfi.

 

– Keressünk tovább! – sürgette Süsüke. – Most próbáljuk meg odakint.

 

Kimentek a barlangból, egy kis tisztáshoz értek. A tisztás közepén egy gödör volt, olyan, mint egy fürdőmedence, de nem volt benne víz.

 

Ráirányították a vesszőt, s csodák csodája, a varázsvessző megremegett.

 

– Remeg a vessző – suttogta Süsüke. – Lefele mutat. Oda a medencébe. Milyen medence ez?

 

– Pont olyan, mint egy fürdőmedence – állapította meg a Kiskirályfi. – Csak üres. Vagyis nincs benne víz.

 

– Pedig ott kell lennie a kincsnek! – erősködött Süsüke. – A varázsvessző arra mutat. És a varázsvessző nem téved! Ott egy kő a közepén. Biztos alatta van a kincs! Piszkáljuk meg a varázsvesszővel!

 

A varázsvessző végével megpiszkálták a követ. A kő elmozdult, és nagy sugárban feltört a víz!

 

– Víz! – kiáltotta a Kiskirályfi. – Vizet találtunk!

 

– Víz! – rikkantotta Süsüke is. – A víz is kincs?

 

– Hahó! Hahó! – kiabált messziről valaki.

 

A varázsló jött, fürdőruhában.

 

– Én vagyok, én jövök, hehe! Megtaláltátok a gyógyvizet! Megéreztem. Jaj, de jó, jaj, de jó! Már azt hittem, hogy végleg elapadt. De nem apadt el. Végre kiáztathatom a reumámat. Végre nem nyikorognak, és nem csikorognak a csontjaim. Köszönöm nektek, két kincskereső! Hehe! Jó kis varázsvesszőt csináltatok.

 

S beleült a medencébe, amely megtelt jó meleg vízzel, s pancsikolt elégedetten.

 

– A víz is kincs? – kérdezte Süsüke.

 

– Kincs bizony! Nagy kincs! – bólogatott a varázsló. – Többet ér, mint az arany! Érzem, hogy simogatja a reumámat. Hehe. Nem akartok fürödni, Jót tesz a reumának!

 

– Nem… – vigyorgott Süsüke. – Nekem még nincs reumám!

 

Majd odasúgta a Kiskirályfinak:

 

– Gyerünk, mozgassuk meg az ízületeket!

 

– Gyerünk! – súgta a Kiskirályfi is. – Míg el nem kapjuk a reumát!

 

Elindultak, fogták a varázsvessző két végét, mentek, mentek, amíg egy eldugott helyen lévő vadkörtefához értek.

 

Megremegett a vessző a kezükben.

 

– Felfele mutat! Oda, fel a fára. Milyen fa ez? – kiáltotta Süsüke.

 

– Vadkörte! – mondta a Kiskirályfi. – Más néven: vackor. És tele van szép, érett vadkörtékkel.

 

– Vadkörte, vadkörte – tűnődött Süsüke. – Az is kincs?

 

– Hát… – mondta a Kiskirályfi. – Mindenesetre szép nagyok. Biztos kincs, ha a varázsvessző rámutatott.

 

Ekkor nagy csörtetést hallottak, Süsü csörtetett arra a bokrok között.

 

– Hahó! Hahó! Én vagyok! Itt vagyok! Valami azt súgta, hogy jöjjek utánatok.

 

Majd felnézett a fára, és elámulva suttogta.

 

– Vadkörte! Vackor! Ó, be szép vadkörte! Ó, be szép vackor! Már azt hittem, hogy errefelé nincs is vadkörte. Már azt hittem, hogy sose eszem vackort! Hogy találtátok meg?

 

– A varázsvesszővel! – mutatta Süsüke.

 

– Jó varázsvessző! Okos varázsvessző! – dicsérte meg Süsü.

 

– A vadkörte is kincs? – kérdezte Süsüke.

 

– Kincs bizony! – áradozott Süsü. – Nekem a kedvenc kincsem. Illetve ételem. Az étel pedig többet ér minden kincsnél. Hát még a kedvenc étel! Mindjárt megkóstolom. Már meg is kóstoltam, hamm! Ti nem kértek? A becsületes megtalálónak pedig jár.

 

– Becsületesen megmondom, hogy most nem vagyok éhes – nevetett Süsüke.

 

– Én meg csak a szelíd körtét szeretem – kuncogott a Kiskirályfi is. – A vadkörtétől megvadulok. Hihihi!

 

– Ha nem, hát nem! – vonta meg a vállát Süsü. – Pedig nem sajnálom. Van elég! Hamm!

 

– Gyerünk! – súgta a Kiskirályfi. – Mert még elrontjuk a gyomrunkat, ha sokáig nézzük.

 

– Nyomás! – súgta Süsüke.

 

Elindultak, fogták a varázsvesszőt s mentek, mentek, amíg a nagy hegyhez nem értek.

 

Megremegett a varázsvessző. Megálltak.

 

– Hegyre mutat. Mi az ott? – mondta Süsüke.

 

– Olyan, mint az orgonasíp! – mondta tűnődve a Kiskirályfi.

 

– Orgonasíp? Az mi?

 

– Belefújsz és muzsikál. Ha meg a szél fúj bele, akkor szélorgona – magyarázta a Kiskirályfi.

 

– Szélorgona? – ámuldozott Süsüke. – Az is kincs?

 

– Még nem tudom – töprengett a Kiskirályfi. – Még nem muzsikál. Bele kéne fújni! De ki fújjon bele? Nincs szél.

 

– A sárkányok! – rikkantott fel Süsüke. – Nekik jó nagy tüdejük van. Hahó! Hahó! Sárkányok!

 

A sárkányok sorban kidugták a fejüket.

 

– Itt vagyunk! Gyunk! Gyunk! – mondta Dó sárkány.

 

– Akartok muzsikálni? – kérdezte Süsüke.

 

– Akarunk! Runk! Runk! – mondta Ré sárkány.

 

– Akkor fújjatok ott bele azokba a sípokba! – mondta Süsüke.

 

– Fújunk! Junk! Junk! – mondta Mi sárkány.

 

A sárkányok belefújtak az orgonasíp alakú kövekbe. A sípok megszólaltak, szép, zengő orgonamuzsika áradt a levegőbe.

 

– Ó, be szép! – lelkendezett Süsüke. – Kincset ér ez a szélorgona. Elhallgatnám estig.

 

Aztán rámosolygott a Kiskirályfira.

 

– Már mindenkinek találtunk kincset. Csak még magunknak nem találtunk.

 

– Igaz! – bólintott a Kiskirályfi. – Talán az a baj, hogy ketten fogtuk. Most fogd te egyedül!

 

– Fogom! – mondta Süsüke, megfogta a varázsvesszőt, körbe-körbe forgott vele, majd egyszer csak a vessző megremegett.

 

– Állj! Remeg a vessző! – mondta Süsüke, majd ámulva hozzátette. – Rád mutat!

 

– Énrám? – csodálkozott a Kiskirályfi. – Én vagyok a kincs? Én csak a barátod vagyok!

 

<SPAN styl

     
A NAP VERSE

 

 

 

 

William Blake
 
A TÉLHEZ
 
 
"Ó, Tél! rekeszd el gyémánt ajtaid:
Észak tiéd: ott ástad mélyre odvas,
Sötét lakásod. Ne rázd meg tetőid
S ne zúzd szét oszlopaid vas-kocsiddal."
 
Nem hallgat rám s a tátott-szájú mélység
Felett elvágtat, acél viharát
Kirántva; már felnézni sem merek,
Mert ő az úr széles világ fölött.
 
De nézd az őrült szörnyet! csontjain
A bőr feszül s a nyögő szirtre hág:
Csenddé hervaszt mindent, lerongyolódik
Kezén a föld s elfagy a zsenge élet.
 
Sziklákon trónol, s hasztalan kiáltoz
A tengerész, szegény! kire vihar tör,
Míg elmosolyodik az ég s a bőgő
Szörnyet Hekla-hegyi odvába visszaűzi.
     
AZ IDŐ MÚLÁSA

     
KALENDÁRIUM
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
     
VIGYÁZZ RÁ

     
BALÁZS FECÓ

Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melletted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.

Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok.
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szépben, megváltozni nem tudok.


 

     
ÁLOM

     
TORNAY ANDRÁS

Díszíts fel!

Akassz rám időt, mosolyt, érintést

Szeretnék végre ünnepelni

Ülj mellém szótlanul

Vigyázzunk egymásra

- én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!

 

     
ESS ESŐ, ESS

     
PAULO COELHO

 

Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségének. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.

 

     
VALAMI VÉGET ÉRT

     
POPPER PÉTER

A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni.

 

Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.

 

     
IRODALMI LINKEK
     
KEDVENC OLDALAIM
     
ONLINE KÖNYVESBOLT
     

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?